Tizennegyedik rész'

Fáradtan nyitottam ki szemeimet az ébresztőm utálatos hangjára.
Az elmúlt pár nap megrázó eseményei után vissza kell állnom a régi kerékvágásba.
Anyáékat tisztességgel végső nyugalomra helyeztük. Rég nem látott Sarah nénikém lett a gyámunk, aki ugyan nem költözött hozzánk, hisz így is van 3 gyermeke, havonta ránk néz. Pedig hivatalosan egy felnőttel kéne élnünk, de jobb így. A történtek után nem szeretnék egy fontoskodó nagynénit, vagy kicsodát.
Erőt vettem magamon, és kibújtam pihe-puha ágyamból. Tekintetem az ablakra tévedt. Szürke, őszi idő volt odakint. Sárga levelek lepték be a füvet. Az udvar elhagyatott képe csak még jobban lelombozott.
Pizsamám helyére utcai ruhát vettem fel, elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet, majd nekiláttam reggelit készíteni.
 - Francba - szitkozódtam a hűtő előtt.
Elfelejtettem bevásárolni. Vagyis... az igazat megvallva eszemben sem volt. Eddig megszoktam, hogy van kaja, nekem csak ki kell venni a hűtőből.
Néztem még pár percig a margarint és az uborkát, ami már lassan fonnyadt, majd véglegesen tudomásul  vettem, hogy tényleg nincs itthon semmi étel.
Hagytam egy üzenetet Joey-nak, hogy menjen be reggel a boltba ha akar reggelizni, én pedig a suli felé vettem az irányt.
- Cat! - kiáltott fel Jenna, amint meglátott. Nem láttam már egy ideje, mert nem volt kedvem találkozni senkivel. Telefonon értesült arról, ami történt. Szorosan magához ölelt, majd könnyekkel teli szemmel nézett rám. - Annyira sajnálom! Segítek, amiben tudok, csak szólj!
Elmosolyodtam, majd leültünk egy padra, és segített az elmúlt pár nap lemaradásának bepótlásába.

Egész nap más sem hallottam, csak "Részvétem" "Kitartást" "Szegénykém"  és az ehhez hasonló szavakat, amiket ilyenkor szokás mondani. Úgy néztek rám, mint egy fekete bárányra.
Minden tanár faggatott, hogy mi történt, hogy történt, kivel fogunk lakni, satöbbi.
Elegem volt. Nem akartam semmi mást, csak hazamenni, venni egy forró fürdőt és aludni.
Amint kicsöngettek az utolsó órámról, a lehető leggyorsabban siettem le a lépcsőn. Az épület előtt Joey-t várva eleredt az eső. Úgy döntöttem, lassan elindulok hazafelé, ő meg majd jön utánam.
A sarkon egy fekete terepjáróra lettem figyelmes. A sötétített ablak nem volt valami bizalomgerjesztő, se mindennapos. Veszekedésre lettem figyelmes. Mintha egy ismerős hangot hallanék. Embereket pillantottam meg a jármű mögött.
Óvatosan közelebb lopóztam.
- Meddig akarsz még várni?! Az üzlet az üzlet, és te belementél! - mondta egy ismeretlen, arrogáns férfi hang.
- Tudom, tudom. Csak még egy hetet adjatok.
- Még egy hét?! Tudod hányszor mondtad már ezt? A hétvégére legyél készen!
- Rendben - mondta bizonytalanul.
- Elmondod neki még ma, vagy megbánjátok mind a ketten! - fenyegetőzött az egyik alak.
- De ez nem olyan egyszerű...
- Ó tényleg? Mondta valaki, hogy egyszerű lesz? Eldöntötted, vissza akarsz térni. Beleegyeztél az üzletbe, most már nincs vissza út. Hétvégén jövünk érted - mondta a pasas, majd hirtelen a kocsi ajtajához vette az irányt.
Megpróbáltam elmenekülni, de akadályba ütköztem.
- Cat! - kiáltott fel Zayn. - Mi az Isten keresel itt?
Láthatóan nem örült hirtelen látogatásomnak.
- Mégis mi folyik itt? Hova visznek hétvégén? Milyen üzletről beszéltek? - vontam kérdőre. Könnyeim patakokban folytak arcomon.
- Menjünk át hozzám, mindent megmagyarázok - próbált lenyugtatni.
Eközben a nagy, fekete autó elment, az iskola előtt levő tanárok pedig minket bámultak.
Zayn megragadta a karom, majd a kocsijába húzott.
Az út csöndesen telt. Csak az én kétségbeesett szipogásom és kinti eső csapott zajt.
Felmentünk Zaynhez, adott egy csésze teát, leültettet maga mellé a kanapéra, majd arcát kezeibe temetve görnyedt mellettem.
- Hallgatlak - mondtam rekedten.
- Ígérd meg, hogy szeretni fogsz azután is, amit mondani fogok.
- Ígérem, de mondjad már - türelmetlenkedtem.
Láttam Zaynen, hogy nehezére esik egy szót is szólni.
Kezével megkereste enyémet, tekintetét továbbra is a földnek szegezte.
- Kaptunk egy ajánlatot arról, hogy a One Direction újra összeállhatna. Nagyot kaszálhatnánk vele, mindenki jól járna. Ez mind szép és jó, csak a szerződési feltételek közt egy kis bökkenő van. Mivel már minden bandatagnak van barátnője, vagy felesége, nekem se ártana egy. Az új menedzserünk pedig összekötötte a kellemest a hasznossal: leszerződött Selena Gomezzel, hogy 1 évig a barátja leszek, a média előtt. A csajnak voltak mostanság ügyei, luxusprostinak titulálták, így kapóra jött neki a dolog.
- Nem hiszem el, hogy ezt tetted - hangom remegett, a sírás határán voltam.
- Várj, még nincs vége. Mivel én nem mentem volna bele ebbe, ezért kitaláltak egy megoldást: amint szabadidőm van, úgymond elszökök hozzád. Mivel a média minden lépésemet követni fogja, igyekszünk a legapróbb lépésekre is figyelni. Dave lakásán fogunk találkozni, aki majd elvisz téged oda, engem pedig a haverjai fognak fuvarozni.
- Kérlek mondd, hogy ez csak egy rossz vicc! Selena lesz a kamu-csajod, még én egyedül fogok várni arra, hogy egyszer-egyszer láthassalak, egy idegen lakásán?!
- Cat, kérlek. 1 év az egész.
- 1 év rohadt sok idő! És mégis a drága menedzseretek miért nem engedte, hogy én legyek a barátnőd a kamerák előtt is?!
- Nem tudom. De kérlek légy megértő.
- Legyek megértő?! Ezt te sem gondoltad komolyan!
- Hidd el, hogy nekem is ugyan olyan rossz lesz, mint neked.
Zayn eltűrte arcomból a kósza tincseket, adott egy puszit a homlokomra, majd szorosan magához húzott.

Sziasztok!
A Selena-s kérdésetekre választ kaptatok! ;) De lesz még meglepetés bőven.
Lehet, hogy egyelőre bonyolult a történet jövője, de igyekszem érthetően és részletesen leírni a dolgokat a továbbiakban.
Köszönöm szépen a 30 feliratkozót.♥
Ennyit akartam csak, remélem tetszett ez a rész.

Tizenharmadik rész'

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok újat... Csak egyszerűen... Nincs időm. Ha meg van, akkor még ahhoz is fáradt vagyok, hogy bekapcsoljam a laptopom.
Őszintén szólva, nem tudom mi lesz a blogjaimmal, ha elkezdődik a suli. Igyekszem majd hetente hozni részeket.
Hamarosan megfog változni a blog címe, mert ez a cím nem fog illeni a jövőbeli történethez. Gondoltam előre szólok, hogy ne érjen titeket meglepetés.


Remegő léptekkel sétáltunk ki a teremből, egyik oldalamon Zaynnel, másikon Joey-val.
- Ez csak egy álom... Egy rossz álom, amiből nemsokára felébredek... - mondogattam magamba.
De nem így lett. Ahogy közeledtünk a házunkhoz, ami üresen, élettelenül állt, rájöttem, hogy ez nem álom, hanem a szín tiszta valóság.
- Szeretnéd ha maradnék éjszakára? - kérdezte Zayn az előszobában.
Bátortalanul bólintottam.
Zayn magához húzott, majd nyomott egy puszit az arcomra.
Míg Joey elfoglalta a fürdőt, kerestem Zaynnek valami ágyneműt.
- Nagy gond lenne, ha... ha nem aludnánk együtt?  - kérdeztem félénken.
- Nem, dehogy - simított végig gyengéden arcomon. - Egyedül akarsz lenni, megértelek. Majd innen vigyázok rád a nappaliból - mosolygott rám.
Annyira édes volt Zayntől, hogy itt marad éjszakára, ráadásul képes a kanapén aludni miattam.
Megágyaztam neki, majd felmentem Joey-hoz.
- Ugye nem baj, hogy itt marad Zayn? - kérdeztem.
- Nem. Ha te boldog vagy, én is - arcára szomorú mosoly húzódott.

02:56.
Ezt mutatta az ágyam mellet lévő óra.
Egy percet sem aludtam...
Megfogtam a takaróm, és benyitottam Joey-hoz.
- Alszol? - kérdeztem.
- Nem - dünnyögte.
- Nem jössz le a nappaliba? - kérdeztem.
- Minek? - kérdezett vissza.
- Hát.. csak gondoltam, hogy ne legyél egyedül, lejöhetnél te is.
- Jó nekem itt... - morogta, s magára húzta a takaróját.
Nem értettem Joey-t... De inkább magára hagytam.
Lebattyogtam a nappaliba, ahol Zayn édesen szuszogott.
Beljebb tuszkoltam a kanapén, és mellé kuporogtam. Egy durcás morgást adott ki magából, majd megdörzsölte szemeit. Hosszú szempillái álmosan rebegtek. Az utca fénye világította meg arcát.
- Hát te? - csodálkozott. Álmos, rekedtes hangja a legaranyosabb dolog volt, amit eddig hallottam.
- Nem tudok aludni - biggyesztettem le ajkaim.
Zayn átkarolta derekam, s magához húzott. Nyomott egy puszit arcomra, majd elnyomta az álom. Kis idő után engem is megnyugtatott közelsége, s mély álomba merültem.

***

Egyedül sétálok a Bradfordi utcákon. Lábaimon magassarkú és szűk nadrág. Hajam tökéletesen áll, sminkem úgy szintén. Egy közeli parkba visznek lábaim. Ismerős alakot pillantok meg az egyik padon. Szakadt, rongyos ruhákban mered maga elé. Lépteim egyre gyorsulnak. Mikor odaérek mellé a fiú megvetően néz fel rám.
- Mit keresel itt, Barbie? - kérdezi durván.
- J-J-Joey! Miért ülsz itt egyedül, így?
- Semmi nem rémlik?! Vagy csak nem akarsz emlékezni?
- Mire kéne emlékezzek? - csodálkoztam.
- Két éve, szüleink halála után itt hagytál. Itt hagytál, egyedül. Elmentél Zaynnel élni a tökéletes életeteket. Hiába kerestelek, mindig elfoglalt voltál. És most idejössz, mint Miss Tökély, hogy az orrom alá dörgöld, hogy milyen jó az életed, ugye? Én pedig rohadjak meg! Tudod hol lakom?! Tudod hol van az otthonom?! Itt! - hangja egyre dühösebb lett. Már-már üvöltött velem. -  Nem volt pénzem fizetni az iskolát, így le sem tudtam érettségizni! Még kukásnak sem vesznek fel! Nézz rám, hogy nézek ki! - szemeiből könnyek törtek elő.
Szavai hallatán teljesen megdöbbentem. Lábaimat elhagyta az erő, térdre zuhantam.
- Ez... Ez nem lehet! Én nem tettem ezt! - zokogtam.
- De Cat, pont te tetted ezt!

- Cat, Cat! Ébredj fel, hahó! - rázogatott Zayn.
Ijedten pattantak ki szemeim. Szívem hevesen vert. Hirtelen felültem, körbenéztem. Légzésem lassult, amint rájöttem, hol vagyok.
- Csak... Csak rosszat álmodtam - ráztam meg a fejem.
Zayn aggódva nézett rám. Eltűrte az arcomba lógó kócos tincseket, majd egy puszit nyomott homlokomra.
- Nyugodj meg, csak egy álom volt - mosolygott bátorítóan.
Reménykedtem, hogy a tegnap este is csak egy álom volt, de mikor elsétáltam anyáék üres szobája előtt, könnyek szöktek a szemembe.
- Jó reggelt - nyitottam be Joey szobájába.
- Jobbat - dörmögte álmosan.
- Jaj Joey, olyan rosszat álmodtam! - bújtam be mellé az ágyba, akárcsak egy kisgyerek. Joey karjaiba fészkeltem magam, s elhadartam az álmom. - Egy pad volt az otthonod, én pedig Zaynnel éltem, és két éve nem találkoztunk és mindenért engem vádoltál!
- Cat, ez csak egy álom volt. Nyugodj meg szépen - mondta kimérten.
- De ugye megígéred, hogy sosem fogsz magamra hagyni? - kérdeztem.
- Soha - mosolygott rám.

Joey szemszöge
Ezt nem hiszem el... Ennél már nem is lehetne rosszabb az életem!
Már rég óta szerelmes vagyok Cat-be, de nem akartam megmondani neki, mert tudom, hogy ez tönkretenné a barátságunkat. Az már csak hab a tortán, hogy ő nem így érez...
Egyszerűen felemészt, hogy itt enyelegnek Zaynnel.
És Cat álma... őszintén szólva, el tudom képzelni, hogy valósággá váljon.

Cat szemszöge
Gyorsan összedobtam valami reggelit a fiúknak, majd felhívtam anya egyik barátnőjét, aki ügyvéd, hogy segítsen elintézni a temetést és a papírokat.
Szerencsére szombat volt, így nem kellet suliba mennünk.
Viszont Zayn ebéd előtt elment, "ügyeket intézni"...
- A szokásos titkolózás - sóhajtottam fel magamban.

Tizenkettedik rész'

Sziasztok!
Sokan furcsálltátok a fejlécen Selenát és a sebes kezet. Nos, mind a kettőnek nagy szerepe lesz a közeljövőbe. ;)
De többet nem árulok el, legyen meglepetés.


*Cat szemszöge*
Nem... Nem ez nem lehet igaz.
Ez nem történhet meg.
El sem búcsúztunk. Sőt, veszekedve váltunk el. Bocsánatot se tudtam kérni tőle.
Csak kavarogtak a gondolatok a fejemben, azt sem tudtam hol vagyok, csak bőgtem.
- Cat, mi történt? Mondj valamit, mert megőrülök! - kérte Zayn, mikor már 10 perce csak sírtam.
- Anya... Anya meghalt! Joey apjával együtt! Miért pont velük történt ez?!
- Édes istenem... - húzott magához szorosabban Zayn.
- A kórházba kell mennünk, Joey már biztos ott van - hebegtem gyorsan, mikor észbekaptam, majd elindultunk.


Zavartan nézelődtem a nagy előtérben. Orromat azonnal megcsapta az undorító kórházi szag.
Az egyik sötét folyosón egyetlen egy lámpa pislákolt. Egy ismerős alakot vettem ki, ahogy arcát kezeibe temetve, görnyedve ül, egyedül.
Joey volt az.
Odarohantam hozzá, majd szorosan megöleltem.
- Mi történt? - szipogtam.
- Nem tudom. Otthon voltam, csörgött a telefon. A rendőrök voltak. Nemes egyszerűséggel közölték, hogy karamboloztak. A másik autó söfőrje volt a hibás, aki nem mellesleg részeg volt. Ő élte túl.
Joey szavai hallatán teljesen összeomlottam.
Hogyan lehet ilyen igazságtalan az élet?! Ártatlan emberek életét veszi el.
Miután valamelyest felfogtam a dolgokat, eszembe jutott, hogy hogyan fogjuk mi eltartani magunkat Joey-val.
- Mi lesz ez után velünk? - fordultam a fiú felé.
- Nem tudom... - rázta meg a fejét. - Valószínűleg el kell adnunk a házat és elköltözünk egy kis lakásba. De hogy hogyan leszünk meg apuék nélkül...
Felsóhajtottam, majd csak bámultam előre, úgy, ahogyan a mellettem ülő két fiú is tette. Erőm már nem volt sírni.

Vártunk, vártunk, és vártunk.
Már 10 óra is elmúlhatott a kórházban; csak egy-egy ápolónő futkorászott ide-oda. A lámpa pislákolása egyre jobban idegesített. Feltevődött bennem a kérdés: mit is csinálunk itt?
De inkább nem kérdeztem semmit, nem akartam én lenni a tudatlan kis csitri...
Fél óra múlva választ is kaptam a kérdésemre.
Kijött egy szigorú arcú, fáradt, öreg, fehér köpenyes orvos, majd felénk indult.
- Jó estét! Önök Bonnie McKartney és Roland Glee hozzátartozói? - kérdezte. Joey-val némán bólintottunk.
- Sajnálom, hogy ennyi ideig kellet várniuk, de annyira összetört a kocsi, hogy órákba telt kiszabadítani a holttesteket - mondta orvosi nyugalommal, mire belőlem megint kitört a sírás. Zayn megsimogatta hátam én pedig vállába temettem arcom.
- Láthatjuk őket? - szedtem össze magam.
- Persze. De biztos abban hogy ilyen állapotban látni szeretné őket? A testeiken számos vágás, ütés van.
- Látni akarom anyát. Bocsánatot kell kérnem tőle - motyogtam úgy, mint egy kisgyerek.
Az orvos megértően bólintott, majd kitárta előttünk a nagy, szürke ajtót. Két hordágy volt bent, fehér lepedővel letakarva, alattuk testek rajzolódtak ki.
Remegve közelebb léptem az egyikhez. Felemeltem a fehér lepedőt; anya feküdt alatta. Arcát és mellkasát sebek borították. Kezembe fettem egyik kezét, csendben sírtam, majd gondolataimban beszélni kezdtem hozzá.

zene

Drága Anyu! 

Sosem gondoltam volna, hogy ez előfordulhat... El sem tudtam tőled búcsúzni, sőt, mondhatni haraggal váltunk el.

A viszonyunk nem volt épp felhőtlen, de a legfontosabb pillanatokban mindig mellettem voltál. 

Kicsi koromtól kezdve szemtelen voltam. Tudom, ezzel sokszor meg is bántottalak. De nem akartam neked rosszat sosem. Csak...néha meggondolatlanul cselekedtem. De te ennek ellenére mindig megbocsájtottál nekem.

Borzasztóan szégyenlem magam. Az utolsó veszekedésünk miatt meg főleg. Bocsánatot akartam tőled kérni, de a büszkeségem győzött. Bármit megtennék azért, hogy visszapörgessem az időt és elmondhassam, mennyire szeretlek, és hogy mennyire sajnálom undok viselkedésem.

 De erre már nem lesz lehetőségem, soha többé. Sajnálom, hogy nem voltam jó gyerek sosem. De köszönöm, hogy te a világ legjobb anyukája voltál. 

Szeretlek.

Tizenegyedik rész'

Sziasztok!
Először is sajnálom, hogy több mint egy hónapig nem hoztam részt...
Mindig volt valami, amiatt az írás nem fért bele az időmbe.
De végre itt vagyok. :) És Hál' Istennek ti is!
Nagyon-nagyon köszönöm, hogy kitartottatok mellettem, és nem iratkoztatok le, sőt még pár új olvasóm is lett. :)
Nem húzom tovább az időt,
Jó olvasást!


- Joey, mesélnem kell - borultam legjobb barátom nyakába.
- Mi történt? - nézett rám kérdően.
- Zayn titkolózik előttem. És időt kért, ameddig rendbe hozza a dolgokat. És nekem fogalmam nincs, hogy mi ez az egész...
- Nem értem én se Zaynt... De nyugodj meg, egyenlőre nem tudsz tenni semmit se. Várj, bízz Zaynbe, mást nem tudsz csinálni - mosolygott rám bátorítóan.
Felsóhajtottam, majd becsoszogtam a terembe.


- Cat! - szólított meg a folyosón Zayn - Lenne kedved filmezni este?
- Most nem kell a "dolgodra menned"? - mondtam flegmán, miközben macskakörmöket rajzoltam a levegőbe.
- Kérlek, ne csináld ezt. 6ra érted megyek, jó?
- Rendben...

Nem értettem Zayn hirtelen legyünk együtt akcióját.
Eddig bezzeg úgy pattintott le, ahogy csak tudott.
Félek, mert nem tudom mit akar. Mire kell neki 3 hét?! El akar tűnni? Vagy rendbehozni valamit? De mit?
Kíváncsian, idegesen és dühösen léptem be a konyhába.
- Van kaja? - kérdeztem anyától.
- Neked is szia, Kislányom - mondta gúnyosan.
- Rossz kedvem van...
Anya csak felsóhajtott, majd megterített nekem.
- Összevesztetek Zaynnel? - ült le mellém.
- Nem mindegy neked?!
- Catherine, vegyél vissza a szádból! - üvöltött rám anya.
- Mert? Nekem nem lehet rossz kedvem?!
- De, de attól még nem kell szemtelennek lenned!
- És ha az vagyok?!
- Catherine! - szólt rám anya.
Dühösen felálltam az asztaltól és feltrappoltam a szobámba.
- Kopp-kopp, bejöhetek? - nyitott be Joey.
- Gyere...
- Min veszekedtetek anyuddal?
- Semmin.Csak egy barom vagyok. Zayn kikészít és már mindenkivel bunkón viselkedek. Nem akartam így beszélni anyuval... - vallottam be.
- Akkor állj fel és kérj tőle bocsánatot!
- Én? Soha.
- Cat, tedd félre a büszkeséged! Ő az anyád!
- Ezt még átgondolom... - morogtam az orrom alatt.
- Amúgy van programod estére? Elmehetnénk moziba - ajánlotta fel Joey.
- Zaynnel filmezünk - mondtam kedvtelenül.
- Ohh.. Hát jó szórakozást - s ezzel szomorúan kicsoszogott a szobámból.
Nem értettem, hogy Joey miért tört le ennyire. Nem hal bele, ha ma nem megyünk moziba...
Na mindegy, kisebb dolgom is nagyobb nála...
Egyre jobban furdalt a lelkiismeret, amiért anyával olyan mogorva voltam... Nem ezt érdemelte.
Mindegy, mielőtt elmennénk Zayn-hez bocsánatot kérek, addig még van időm.

- Cat! Joey! Elmentünk vacsorázni! Majd jövünk! - hallatszott a földszintről anyáék kiáltása.
Ránéztem az órára, öt perc múlva hat. Te jó ég, elaludtam!
Nem tudom, hogy csináltam, eddig még sose aludtam el csak úgy. Biztos a sok idegesség miatt...
Rohamtempóban vágtattam le a lépcsőn, mikor meghallottam, hogy valaki dudál.
Kinéztem az ablakon; Zayn volt az, természetesen. Végignéztem az utcán, anyáék kocsiját keresve, hátha még nem mentek el. Még mindig bocsánatot szertettem volna kérni, de hiába, a kocsi sehol nem volt.
Felsóhajtottam, belebújtam egy tornacipőmbe majd kisétáltam Zayn kocsijához.
- Szia - puszilt meg, mire én hűvösen csak egy "Hello"-t mondtam.
- Cat, kérlek... Ne legyél ilyen velem. Hidd el, nekem sokkal rosszabb. De a legjobbat akarom kettőnknek -fogta meg kezeimet.
Csillogó szemeibe néztem, s bár még mindig dühös voltam rá, hittem neki.

Felmentünk a lakásába, berakott egy unalmas, csöpögős filmet és pedig a karjai közé fészkeltem magam.
- Érdekel a film? - kérdezte Zayn húsz perc után, unottan.
- Nem igazán...
- Rakjak be valami horrort? Vagy csináljunk inkább valami sokkal jobbat? - csókolt meg.
Hagytam, hogy Zayn csókokkal lepje be ruhával fedetlen testrészeimet, majd mikor megszabadítani akart volna a pólómtól, megcsörrent a telefonom.
- Bassza meg... - káromkodott Zayn. - Ne vedd fel.
- Muszáj... - bújtam ki karjai közül.

* Zayn szemszöge*
- Haló? Szia Joey... Mi a baj?.. Jézusom... Neem, ez nem lehetséges. Ne viccelődj ilyenekkel... H-hogy ez komoly? Istenem.... Azonnal indulunk.  - csak ennyit hallottam Cat beszélgetéséből, de nem túl jó hírt kaphatott. Mikor letette a telefont sírva bújt karjaim közé, mint egy kisgyerek.
- Cat, mi történt? Ne sírj kérlek - szedtem ki arcából kósza tincseit, majd letöröltem arcáról a sminktől fekete könnycseppeket.

FONTOS

Sziasztok!

Akinek van bloggerje és/vagy fel van iratkozva blogokra az mindenképpen olvassa ezt el!

>>KATT<<

Annak érdekébe, hogy fel maradjatok iratkozva a blogra, kövessétek be Bloglovinon is!

Kitettem a modulsávba a linket.

Remélem, egy feliratkozót sem vesztek majd el e miatt...

Szerintem amúgy tök fölösleges ez az egész mizéria...

Csak ennyit szerettem volna, Sziasztok!:)

Tizedik rész'

Sziasztok!

Mint látjátok, meghoztam az új részt. :)

Már csak egy vizsgám lesz, kedden, szóval jövő héttől hetente lesz új rész. ;)
A következő jövő hét péntek körül.

Köszönöm a feliratkozásokat, komikat és az 5200+ oldalmegjelenítést.♥
Remélem tetszeni fog a történet folytatása; elég nagy változás fog bekövetkezni rövid időn belül. 
Na de nem fecsegek ki semmit, 
Jó olvasást! ;)

- Lassan mennem kéne... - mondta Zayn úgy húsz perc múlva.

- De miért? Még csak fél kilenc.

- Tudom, de van még egy kis dolgom.

- Milyen dolgod?! Mostanába alig vagyunk együtt, mindig találsz valami kifogást... - húzódtam el tőle.

- Sajnálom... De...

- De mi? Olyan furcsa vagy. Mit titkolsz előlem?

- Nem titkolok semmit! Ne beszélj már hülyeségeket! - mondta ingerülten.

- Ó, akkor miért lettél ilyen ideges? - vontam kérdőre.

- Mert... Mert hülyeségeket beszélsz!

- Nem beszélek hülyeségeket! Ne kezej úgy, mintha egy ostoba tinilány lennénk! - üvöltöttem.

Eddig nem mertem bevallani magamnak, de Zayn már egy jó ideje furcsán viselkedik. "Tanári értekezletekre" jár, mindig "dolga van"... Olyan, mintha csak egy játékszer lennék akivel ideig-óráig elszórakozik.

Nem bírtam tovább magamban tartani könnyeimet, pityeregni kezdtem.

- Shhh, bébi, nyogodj meg - húzott magához Zayn. - Tudod, hogy nekem nem csak egy ostoba tinilány vagy.

- Dehogyisnem... Tudok milyen rosszul esik ez nekem?

- Cat, ne legyél ostoba. Ha csak egy futó kaland lennél nekem, kockáztatnám érted az állásom?

- Te vagy Zayn Malik, bárhol kapnál munkát... Nem nagy cucc ez a tanári állás.

- Elegem van! Mindenre találsz kifogást! Ha nem hiszed el, hogy szeretlek, akkor ne hidd el! De miattad sokkal több forog kockán, mint az állásom...

Zayn az utolsó mondata után faképnél hagyott, kisétált a szobámból.

" De sokkal több forog kockán, mint az állásom..." Mit akart ezzel mondani?

Attól, hogy együtt vagyunk, még nem fogják megölni.

Már nagykorú vagyok, megerőszakolásért se vádolhatják...

Akkor mire célzott?

Nem tudtam megnyugodni a kósza gondoltokkal a fejemben, ígyhát felhívtam Joey-t, hátha ő tud mondani valamit.

Elmeséltem neki mindent, hátha ő pasi-ésszel tud valami használhatót mondani...

- Cat, figyi. Gondolom arra, célzott, hogy őt nem fogják megdícsérni, ha kiderül, hogy egy tanítványával kavar. Kirúgják és a rendőrség is megjegyzi majd a nevét.

- Mivan, ha azért fél, mert ez lenne az utolsó csepp a pohárban? Lehet, hogy régebben is voltak ügyei, és ez lenne az végső húzása.

- Nők... Mindig kombináltok. Zaynnek nincsenek semmilyen ügyei. Túlreagáltad a dolgokat - nyugtatott le Joey.

Sóhajtottam egyet, ráborultam az ágyamra és átgondoltam a dolgokat.

Lehet, hogy túlreagáltam, de akkor mégis miért megy mindig a "dolgára"?

Persze, tudom, hadd legyen magánélete... De ez nekem akkor is fura.

Meg mikor azt mondta, hogy "Nem akarlak elveszíteni"...

Mindig csak apró célzásokat tesz.

Vagy csak én képzelem be?

- Ömm, izé, Cat - szólt hozzám Joey.

- Mi az? - néztem rá kérdően.

- Ne vedd rossz néven, de mi van, ha Zayn megcsal? Vagy veled csal valakit?

- Te-te-tessék? - rebegtem.

- Hát... Ha tényleg annyiszor "van dolga", akkor gondolom a másik nővel van. A célozgatások meg arra utalhattak, hogy esetleg kiderül, hogy veled is viszonya van, meg egy másik nővel is, elveszít téged is, meg másik nőt is.

Pár percig csak némán meredtem magam elé.

Átgondoltam azt, amit Joey mondott. Nem is volt hülyeség... sőt.

- Annak ellenére, hogy fiú vagy, tudsz ám kombinálni te is... - jegyeztem meg.

- Sajnálom, ha valami rosszat mondtam, csak tipp volt.

- Nem, épp ellenkezőleg. Felnyitottad a szemem...

***

Zayn még tegnap este küldött egy SMS-t, hogy reggel 7re jön értem, beszélni akar velem.

- Szia, Cat! - köszönt Zayn.

- Hello... - ültem be a kocsijába.

- Figyelj, sajnálom a tegnapit. Nem akartam veszekedni, se kiabálni. Adj 3 hetet, és mindent rendbehozok.

- Mégis mire adjak 3 hetet? - törtek ki könnyeim. - Addig lerázod a másik nődet?!

- Tessék? Hogy mit csinálok? - értetlenkedett Zayn.

- Jól hallottad.

- Figyelj rám - fogta meg kezeim olyan erősen, hogy ne tudjam őket elhúzni. - Bíznod kell bennem. Nincs semmilyen más nő az életemben rajtad kívül. A 3 hét csak arra kell, hogy ne veszítselek el.

- De mégis miért veszítenél el? - zokogtam.

- Ezt... Ezt még nem mondhatom el, mert te is veszélybe kerülnél.

- Az Isten szerelmére Zayn, ne csináld ezt velem! Milyen piszkos dolgokba vagy te benne?

- Nem mondhatok semmit. Három hetet kérek, semmi mást. Megpróbálok mindent rendbe hozni, jó?

Bizonytalanul bólintottam.

Zayn megpuszilta homlokom, letörölte könnyeimet, majd elintultunk a suli felé.

Kilencedik rész'

Sziasztok!
Tudom, jó rég volt rész..
De ahogy géphez kerülök, írok. Csak sajnos ez is ritkán van, mert van még két vizsga, amire tanulnom kell.
Sajnálom, hogy eddig várattalak titeket, nem volt szándékos.
Ez a rész se lett túl hosszú, tudom.
Ígérem, ahogy vége a tanulásnak, mindegyiken lesz hetente új.
Köszönöm azoknak az olvasóimnak a kitartását, akik még velem vannak, annak ellenére, hogy ritkán van új.



- Elnézést a késésért Tanárnő... - motyogtam az orrom alatt. Épp csak egy percet késtem, de a tanár így is leszedte a fejem.
- Hol voltál? - suttogta Joey.
- Csak... Csak izé lent beszélgettem a földszinten - dadogtam idegesen.
- És kivel beszélgettél? - kérdezte Joey olyan "nekem nem tudsz hazudni" hangsúllyal.
- Mi ez, vallatás?!
- Nem, csak kíváncsi vagyok.
- Ne légy az, mert hamar megöregszel - kacsintottam, s elmerültem az irodalomkönyvemben.
Joey kicsit megsértődött, mert nem mondtam el, hogy miért késtem. Megszokta, hogy mindent elmondok neki, az összes apróságot is. Nem tudta, mi lehet az, amit el akarok előle titkolni.
- Cat, ne csináld már ezt velem! Olyanok vagyunk mint a testvérek! - tört ki Joey, immár a szünetbe.
- Majd idővel meg fogod tudni, ne aggódj - mondtam nyugodtan.
- Nemár!
- Joey, nyugi már! Ez nem olyan dolog, amit az ember csak úgy elmesél! - szaladt ki a számon az utolsó mondat.
Mihelyt kimondtam, Joey ledermedt.
Zavartan, összevont szemöldökkel nézett rám, durcásan. Nyomtam egy baráti puszit az arcára, majd megragadtam csuklóját és kifelé húztam az épületből.
A sulitól pár méterre Zayn állt, cigivel a kezében.
- Na de Tanár Úr, rossz példát mutat a gyerekeknek - csipkelődtem vele.
- Maga mondja? Nem is tudom, ki huncutkodott szertárban - suttogta fülembe.
Éreztem, ahogy elpirulok.
- Este átjössz? - tereltem el a témát.
- Ha szeretnéd...
- Várlak - mosolyogtam rá.
Joey csak a szemeit forgatta.
- Nyálasak vagytok - jelentette ki, mikor Zayn már hallótávolságon kívül volt.
- Csitt! - böktem oldalba.

***

- Szia anya! - köszöntem amint beléptem a házba.

- Találd ki mi történt! - mondta anya izgatottan, köszönés nélkül.

- Ömm fogalmam sincs. - néztem rá furán.

- Joey apja megkérte a kezem! És képzeld, hozzájuk fogunk költözni! - lelkesedett anya.

- Komolyan? - kerekedtek ki a szemeim. 

Anya izgatottan bólintott.

Átöleltem, s együtt örültünk. 

El se hiszem, hogy egy házba fogunk lakni Joey-val.

Anya megmutatta a gyűrűt, amit kapott, és mindent elmesélt, hogy tegnap este egy gyönyörű étteremben voltak Mike-al stb...

Nem nagyon kötött le a dolog, de végighallgattam.

Anya beszéde után felhívtam Joey-t.

- Te is csak most tudtad meg ezt az egészet? - nevettem a telefonba.

- Nem, én már tegnap este tudtam - nevetett Ő is.

- Héé, és miért nem mondtad el?

- Mert azt akartam, hogy anyudtól tudd meg. Egyébként mikor jöttök? Apám már totál kész van, makulátlanra súrolta az egész házat - nevetett fel.

- Nem tudom, de gondolom a hétvégén fogunk átpakolni. Enyém lesz a padlás szoba? - kérdeztem.

- Igen - nevetett Joey.

Joey-éknál az egyetlen egy üres szoba volt, a padláson. Kizárásos alapon gondoltam, hogy az lesz az enyém. De nem rossz az a szoba, sőt. Külön lépcső vezet fel oda, olyan, mintha egy külön kis birodalom lenne.

- Na megyek, kitakarítom a leendő szobád. Szia - mondta gúnyosan Joey, majd bontotta a vonalat.

Kicsit furcsa volt még a gondolat, hogy elköltözünk, de egyenlőre jó bulinak tűnik.

***

- Bejöhetek? - kérdezte Zayn az ajtómban.

- Persze! - pattantam fel az ágyról. - Miért csak most jöttél? - biggyesztettem le ajkaimat.

- Tanári értekezlet volt.

- Értem...

- Van valami baj? - kérdezte Zayn aggódva. Leült az ágyamra és az ölébe húzott.

- Nincs. Csak fáradt vagyok - ásítottam. - Bedobozoltam az összes könyvet, dísztárgyat a házból.

- Minek? Ugye nem költöztök el? - kérdezte kétségbeesetten.

- De... - húztam az agyát.

- É-és hova?

- Messze...

- Ezt nem teheted velem, Cat.

Szemeiben mintha könnyek kezdtek volna gyűlni.

- Sajnálom - mondtam szomorúságot tettetve.

- Nem engedlek el! - szorított magához. - Nem fogsz elköltözni!

- Akkor se, ha csak a szomszédba mennék? 

Zayn zavartan nézett rám.

- Csak Joey-ékhoz költözöm! A szüleink összeházasodnak! - mondtam nevetve.

- Ó, hogyte milyen kis... - mondta mérgesen Zayn. - Rámhoztad a frászt!

- Aranyos voltál - mosolyogtam - " Ezt nem teheted velem, Cat." - utánoztam, mire Zayn csikizni kezdett.

- Elég már! - mondtam nevetve, miközben az ágyamon fetrengtünk.

Zayn abbahagyta a csikizésem, s felém támaszkodott.

- Nem akarlak elveszíteni. - suttogta.

- De hát nem fogsz - simítottam végig enyhén borostás arcán.

Zayn fájdalmasan felsóhajtott, majd mellém feküdt.

Nyolcadik rész'

Sziasztok!
Először is, szeretném üdvözölni egy kedves olvasómat, Dánielt. Remélem olvasod angyalom. ;) Hate you :* :D
Másodszor pedig, köszönöm a 14 rendszeres olvasót, a 3000 megtekintést, és a komikat.
Harmadszor a 3 díjat, amit majd idővel kirakok.
Negyedszer, mostantól hetente 1 új rész lesz!
És végül, de nem utolsó sorban figyelmeztetlek titeket, ebben a részben már lesz +18as jelenet! 


Hope u like it ;)

Reggel álmosan nyitottam ki szemeim. Az ablakon átszűrődő napfény ébresztett fel.
Tapogatózni kezdtem, de Zayn nem volt mellettem. Ijedten ültem fel.
Körbenéztem a szobában, de sehol senki.
Kikászálódtam a meleg, puha ágyból és halkan kiosontam a folyosóra.
Csörömpölést hallottam a konyhából. Félve, résnyire nyitottam ki az ajtót.
Mikor megláttam ki settenkedik odabent, mosoly húzódott az arcomra.
Halkan mögé settenkedtem, átöleltem őt. Nem számított rám, összerezzent az ijedtségtől.
- Cat, a szívbajt hoztad rám! - sóhajtott fel Zayn.
- Bocsánat. - haraptam be ajkaim.
Zayn letette kezéből a serpenyőt és magához húzott, majd hevesen megcsókolt.
- Na, menj vissza a szobába, ágyba akarom vinni a reggelit. - paskolta meg fenekem, mire én visszacsoszogtam a szobájába.
Pár perc múlva már ott is állt az ajtóban, egy szál boxerben, kezében egy tálcával. Tökéletes látványt nyújtott enyhén kidolgozott, tetoválásokkal borított teste.
Ölembe tette a tálcát, majd bebújt mellém az ágyba.
Megreggeliztünk, majd Zayn csókolgatni kezdett.
- Zayn, mennem kéne... - szakítottam meg csókunkat.
Csalódott tekintettel nézett szemembe. Ajkait lebiggyesztette, szipogást színlelt.
- Sajnálom... - nyomtam egy puszit arcára, s felálltam az ágyról.
De Ő gyorsabb volt nálam, visszarántott s karjaiba fektetett.
- Mikor jössz megint? - kérdezte kiskutya szemekkel.
- Hmm, nem tudom. Amikor hívsz.
- Akkor el se menj!
Felnevettem, majd kikászálódtam karjaiból.
Felöltöztem, elbúcsúztam Zayntől s hazaindultam.
A lépcsőházban furcsa zajokra lettem figyelmes. Egy férfi hang idegesen üvöltözött egy síró, szintén üvöltő nővel. Szegény Zayn, nem irigylem ilyen szomszédokkal...

- Megjöttem! - mondtam mikor hazaértem.
- Hol voltál, édesem? - kérdezte anya sunyi vigyorral. Ismerem ezt a mosolyt...  A ' hogyan hozzuk a lányunkat kellemetlen helyzetbe' című dolgoknál szokott így vigyorogni.
- Írtam egy SMS-t este, hogy nem alszok itthon, nem? - tereltem el a témát.
- De, de attól még nem tudom, hogy hol voltál.
- Egy haveromnál. - mondtam miközben a földet néztem. Akaratlanul is elvigyorodtam. Nem tehetek róla, ha hazudok mindig elkezdek hülyén mosolyogni...
- Cat, nekem nem tudsz hazudni! Na, bökd már ki, hol voltál?
- Zaynnél... - morogtam.
- Annál a Zaynnél? - csodálkozott anya.
- Igen, nála.
- És, mi történt? Meg történt AZ? - kíváncsiskodott anyám.
- Anya! - üvöltöttem le a fejét.
- Jól van na. De egyet ne felejts el, ha ott az idő, mindig védekezzetek! És ha megtörténne a baj, nyugodtan elmondhatsz nekem mindent, nem foglak kidobni egy babával se. - mondta anya 'megnyugtatóan'.
- Anya, elég lesz... - mondtam full vörösen s felmentem a szobámba.
Felvettem egy kényelmesebb nadrágot és egy egyszerű pólót, s beültem a gép elé. Pár perc múlva megcsörrent a telefonom.
" Joey hív" - állt a kijelzőn.
Hatalmas vigyorral vettem fel a telefont.
- Szia! - köszönt Joey. - Te se a saját ágyadba aludtál éjszaka. Ha egyáltalán aludtál. - nevetett saját viccén.
- Ha ha ha, nagyon vicces. - mondtam én is nevetve. - Olyan vagy, mint anyám.
- Azért ne túlozzunk. - mentegetőzött. - De csak azért hívtalak, hogy ráérsz e ma deszkázni?
- Persze. Háromkor jó?
- Oké, érted megyek. - bontotta a vonalat Joey.

Gyorsan elrepült az a pár óra, Joey már csöngetett is.
Elmentünk a közeli parkba, ott úgyse zavarunk semmit.
- Cat, várj egy kicsit... - állt meg Joey mögöttem.
- Mi az? - néztem rá kérdően.
- Elmondhatok neked mindent? - kérdezte lehajtott fejjel.
- Persze. Jenna-val van valami?
- Túl jól ismersz... - sóhajtott fel.
- Mi a baj?
- Nem tudom.. nem érzem, azt, hogy igazán szeretném. - húzta el száját.
- Miért? Hisz olyan édesek vagytok!
- Mert van egy másik lány..
- Héé, és én nem tudok róla?! Most haragszom rád! - böktem oldalba.
- Ismered őt. Nagyon jól. - mondta komolyan.
- Ki az? - kérdeztem csodálkozva.
- Mindegy. Szerinted megmondjam neki, hogy szeretem? - kérdezte félénken.
- Igen, mert ez nem fair Jenna-val szemben.
Joey hálásan rám mosolygott, majd továbbálltunk.

***

Hétfő, már megint...
Borzasztó gyorsan eltelt ez a hétvége.
Joey még mindig nem akar elmondani semmit...

Már csak egy perc, és kicsöngetnek, nyugi. - mondtam magamban.
Megkönnyebbülés volt a csöngőszó. Fél órás nagyszünet... Hallelujah!
Gyanútlanul sétáltam a folyosón, mikor megcsörrent a telefonom. SMS-t kaptam Zayntől.

Gyere a szertárba. MOST! xx

A többit a fantáziátokra bízom... ;)

#nemújrész

Sziasztok!
Kezdtem egy új blogot.
Remélem tetszeni fog, olvassátok, komiztok, pipáltok, feliratkoztok ide is:)

http://morethanfirendslessthanlove.blogspot.hu/

Hetedik rész'

Sziasztok!
Ezer bocsánat, hogy nem hoztam tegnap a részt, és most is csak este hozom...
De annyi dolgom volt a héten. Viszont igyekeztem hosszabb rész hozni.

Hope u like it ;)

- Jó reggelt, Mr.Malik! - köszöntem másnap reggel vigyorogva Zayn-nek.
- Jó reggelt, Catherine! - kacsintott rám.
Elmosolyodtam, majd leültem a helyemre.
- De jó kedve van valakinek! - nevetett fel Joey. - És jó a pulcsid.
Felnevettem, mert Zayn pulcsija volt rajtam. Tegnap elfelejtettem visszaadni neki, így elhoztam.
- Catherine, velem jönne? - kérdezte Zayn komoran.
- Pe-pe-persze. - dadogtam. Nem tudtam, hogy Zayn miért hív és azt meg főleg nem, hogy miért volt ilyen komoly.
- Jöjjön velem. - mondta ismét komoran.
- Zayn, gond van? - kérdeztem aggódva.
- Ne szólítson Zayn-nek. Mr.Malik vagyok.
- Mi történt? Kérlek, ne csináld ezt! - nyafogtam miközben végigsiettünk a folyóson.
Megállt a szertár előtt, betessékelt, majd felém fordult.
Szívem hevesen vert.
- Hogy lehet maga ilyen... - hagyta félbe kérdését Zayn. Direkt húzta az agyam.
- Milyen? Mit csináltam? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Hogy lehet ma ilyen aranyos, miközben aggódik? - csókolt meg.
- Mi?! Ezt nem hiszem el, a szívbajt hoztad rám! - szidtam le.
- Bocsi, de az osztály előtt nem mondhattam...
- Mit? - szakítottam félbe.
- Hogy péntek este... ha ráérsz... randizhatnánk.
- De nem kellet volna megijesztened!
- De olyan édes voltál! - nyomott egy puszit homlokomra.
Vetettem rá egy gyilkos pillantás, majd hozzábújtam.
- Akkor ráérsz pénteken? -kérdezte.
- Persze. Hová megyünk?
- Hmm, titok. Kilencre érted megyek, jó?
- Rendben. És.. itt a pulcsid. - nyújtottam át a Zayn-illatú pulóvert.
- Maradhat nálad. - mosolygott. - De este hozd, hideg lesz.
- Oké... De menjünk, lassan csöngetnek. - sóhajtottam s kiindultunk a szertárból.
- Mr.Malik, maga meg mit csinált odabent Cat-el? - kérdezte az egyik vén boszorkány, Mrs.Evans, egy 55 év körüli, dagadt tanárnő.
- Catherine csak segített visszahozni pár könyvet. - füllentette Zayn.
- Hmm, vannak más, szép és csinos nők is akik segíthetnek. Az egyik éppen maga előtt áll. - mondta beharapott ajkakkal, magára célozva Mrs.Evans. Nem bírtam magammal, hangosan felröhögtem.
- Cat! Menj be a terembe, mindjárt csengetnek! - utasított a nő.
- Jól mondja, mindjárt csengetnek... Úgyhogy megyek is, viszlát! - rázta le Zayn s már ott sem voltunk.
- Ez a nő brutális! - mondtam nevetve.
Zayn meg sem tudott szólalni a röhögéstől.
Mikor bementünk a terembe az összes tekintet ránk szegeződött.
- Öhm... Ez igazán jó... öhmm... Matek példa volt, Mr.Malik. - hazudtam gyorsan valamit.
Zayn vigyorogva az asztalához ment,  én pedig a helyemre
- Chhh, matekpéldák, mi? - nevetett fel gúnyosan Joey.
- Csak beszélgettünk. - mondtam.
- Aha, hiszi a piszi! - bökött oldalra.
- Eskü! - tettem kezemet szívemre.
- És, miről beszéltetek? - kíváncsiskodott Joey.
- Hát.. Péntek este randira hívott. - mondtam félvárról, pedig legbelül tomboltam.
Joey adott egy pacsit, majd rátértünk a matekra...


Pénteken

- Joey, gyere át azonnal! Nem tudom, hogy mit vegyek fel... - mondtam a telefonba kétségbeesetten.
- Megyek... - nevetett s 5 perc múlva nálam is volt.
- Mi ez a gönc? - nézett rám felvont szemöldökkel mikor ajtót nyitottam.
- Nem jó? - néztem végig flitteres miniruhámon.
- Nem. - nevetett fel Joey - Cat, felesleges cicababát csinálnod magadból. Ez nem te vagy. - mosolygott rám.
Visszamosolyogtam rá, majd felmentünk a szobámba, ahol.. Hát...
Nos, egy kissé kupi volt. A gardróbom egész tartalma szanaszét hevert, az ágyon és a padlón egyaránt.
- Jézus Cat, itt meg mi a jó ég történt?! -nézett körbe Joey.
- Jól van na... inkább segíts! - boxoltam bele játékosan a vállába.
Fél órába telt, mire megtaláltuk a tökéletes ruhákat, de megérte.

- És a hajammal mi legyen?! - kérdeztem.

- Cat, nyugi. Szép vagy így. - ölelt át Joey.

Feldobtam egy leheletnyi sminket, s máris háromnegyed kilencet ütött az óra.

- Amúgy Jenna-val mi van? - kérdeztem miközben cipőmet húztam fel.

- Nem tudom... Nem beszéltünk tegnap este óta. A suliba is került... - mondta Joey kedvtelenül.

- Fel a fejjel, ez még nem a világ vége. - kacsintottam, mire Joey arcára egy halvány mosoly húzódott.

Csöngettek.

- Jézusom, hogy nézek ki? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Cat, ne kezd megint. - nevetett fel Joey.

Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam az ajtót Zayn-nek, aki egy hosszú csókkal köszönt.

- Gyönyörű vagy. -nézett végig rajtam.

- Köszönöm. - mosolyodtam el. - Joey érdeme is. 

- Helló, öhm, Mr.Malik. - nevetett zavartan Joey.

- Sulin kívül nyugodtan szólíts Zayn-nek.

- Oké Zayn, de vigyázz Cat-re! 

- Vigyázni fogok rá, hidd el. - mosolygott Zayn.

Tizenöt perc kocsikázás után egy tíz emeletes panelház előtt parkoltunk le.

Zavartan néztem Zayn-re, aki csak elmosolyodott.

- Miért jöttünk ide? - kérdeztem.

- Majd meglátod, ne legyél olyan kíváncsi. - ölelt át derekamnál.

Felmentünk egészen a tizedikre, majd onnan tovább a tetőre. 

Csodás látvány tárult elénk, be lehetett látni egész Bradford-ot.

Zayn leterített egy pokrócot, karjai közé fektetett s csak néztük a várost.

- Zayn... köszönöm. - törtem meg a csendet.

- Ugyan már... - mosolyodott el.

- Nem csak azt, hogy ide hoztál, hanem hogy elfelejtetted velem a múltat.

- Milyen múltat? - csodálkozott Zayn, mire én elmeséltem neki mindent.

- Én soha, de soha nem fogok veled ilyet tenni. - nézett mélyen a szemembe, majd megcsókolt. Kezei pólóm alá csúsztak, hideg derekamra.

- Fázol. Gyere menjünk be. - mondta Zayn. Összeszedtük a pokrócot és lesétáltunk a tetőről.

Zayn odasétált egy ajtóhoz, elővett egy kulcsot és kinyitotta.

- Nos, Catherine, lenne kedved nálam éjszakázni? - kérdezte édesen.

- Hát, rendben. De hogy-hogy nem egy luxusvillában laksz?

- Nem szeretem a felhajtást. - vonta meg a vállát Zayn, majd ölbe vett és bevitt a lakásba.

Megittunk 1-2 pohár bort, letusoltunk s ágyba is bújtunk. Zayn egy szál boxerben, én pedig az egyik pólójában.

- Jó éjt. - csókolt meg Zayn. 

Csókjai egyre lejjebb és lejjebb tértek, melleim felé.

- Zayn, kérlek, még ne. - mondtam, mire ő megértően de csalódottan nézett fel rám.

Betakart, átölelt s 2 percen belül már édesen szuszogott mellettem.

Nos..

Lenne egy kérdésem hozzátok.

Ha a későbbiekben lennének +18-as jelenetek, nagyon zavarna titeket?

Oldalt kitettem egy szavazást, szavazzatok!

#Nem új rész.

Sziasztok!
Tudom, elhanyagoltam a blogot mostanában... De ígérem, kedden hozok újat!

Addig is, nézzetek be ide, most induló kritikás-design-es blogom.
Tudom, hogy sokatoknak van blogja, itt nyugodtan fordulhattok hozzám kritikáért, tanácsért.
Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.:)

http://samemistakeskritka.blogspot.hu/

Hatodik rész'

Sziasztok.♥
Ezer bocsánat, hogy régen hoztam új részt, de nem volt időm. :/
de most igyekeztem kitenni magamért, és hosszabb részt hozni.
Hope u like it ;)

Teljesen magam alatt vagyok.
Az egész hétvégén otthon voltam, ami rám nem jellemző.  Joey-val, vagy Jenna-val voltam mindig valamerre. De mivel ők összejöttek és én nem akartam zavarni, nem mentem velük moziba, vásárolgatni stb. És mivel velük ki is merült a barátaim listája, maradtam egyedül, mint a kisujjam.
De mégse ez volt a legrosszabb, hanem hogy csak Zayn-re tudtam gondolni. Nem akarom beismerni, hogy bejön. De... Mégis mit akarok én?! Korkülönbség, ő egy tanár, és ráadásul én hogy nézek már ki hozzá képest?! Nem is merne velem mutatkozni...
És ez még nem minden. Rossz beismerni, de a volt bandájának a zenéjét hallgatom. Én, aki Wiz Khalifa-ért és Lil Wayne-ért van oda, ilyeneket hallgat mint a One Direction...
Talán beteg lennék?! Na jó, beismerem, a zenéjük egész jó. Bár, csak Zayn miatt hallgattam meg őket.
Egy kicsit a banda után néztem. Kiderült, hogy 7 év után nem feloszlottak, hanem úgymond szünetet tartanak, a menedzsment tanácsára. Ja, és megtiltották nekik, hogy szólókarrierbe kezdjenek. Pedig Zaynnek szólóénekesként is nagy sikere lenne. De szerintem nagyon nagy hülyeség volt szüneteltetni a bandát, mert piszok jók voltak együtt is.
Na mindegy, nem az én dolgom.

Alig várom már a szerdai külön-matekot....
Olyan vagyok mint egy ovis; számolom, hogy már csak kettőt kell aludni ahhoz, hogy kettesbe legyünk...

Szerdán

Egész nap a körmeimet rágtam... Elmaradt a matekrónák hétfőn, kedden és szerdán, mert Zaynnek dolga  volt. Imádkoztam, hogy legalább a különóra legyen megtartva. Haza se mertem menni ebédelni, nehogy előbb kezdődjön az óra, én pedig lemaradjak róla...
Fél órát vártam, mikor Zayn megérkezett, és szomorúan csoszogott be a terembe.
Szokás szerint kipakoltam a cuccaim, majd vártam, hogy Zayn megmondja mit csináljak.
5 percig csak ültem, magam elé bámulva.
- Khm...Mr.Malik... Nem kéne feladatot adnia? -kérdeztem félénken. Nem mertem tegezni....
Szó nélkül odajött hozzám, kinyitotta a könyvet, rábökött egy feladatra, majd visszament asztalához.
Felálltam s odasétáltam elé.
- Zayn.... mi a baj? -kérdeztem remegő hangon.
- Semmi...- vonta meg vállát.
- Nem akartam elmenni pénteken. Maradtam volna, csak már annyira fáradt voltam, hogy reflexből nemet mondtam. Egész héten azon aggódtam, hogy haragszol e rám...
Végighadartam mondandómat, majd Zayn, arcán kaján vigyorral felémfordult:
- Hmm...szóval lelkiismeret furdalásod van, hogy faképnél hagytál? Helyes. - állt fel s húzódott hozzám közelebb.
- Héééé, akkor csak szivattál ezzel a rossz kedvvel? -néztem rá felháborodottan.
- Csakhogy leesett, szőkeség -nevetett fel.
Játékosan beleboxoltam a karjába, mire megragadta csuklómat, s magához húzott. Mélyen a szemembe nézett, mire megremegtek a térdeim.
*kop-kop* - hallatszott az ajtón mire mindketten összerezzentünk, s én egy lépést hátráltam.
- Szabad....-mondta Zayn durcásan.
- Elnézést, Mr.Malik, hogy megzavarom az óráját, de muszáj lejönnie az igazgatóiba, megbeszélésre.- jött be egy tanárnő.
- Egy pillanat és lemegyek, mondja meg az igazgatónak. -mondta Zayn, rá se nézve.
- De Mr. Malik...
- Egy pillanat és lemegyek. - ismételte el Zayn idegesen, mire a tanárnő ijedten kitipegett.
- Most mennem kell.. De ha gondolod, 6-ra gyere a suli elé, és elviszlek valahova, tetszeni fog. Nem egy ötcsillagos étterem, egészen más, szóval ne öltözz ki.
- Öhhm, oké. -mondtam zavarodottan.
- Akkor 6-kor várlak, szia. -köszönt el sietve s már ott se volt.
Én csak ledermedten álltam, mert nem bírtam felfogni; Zayn tényleg elhívott valahova? Omájgosssssh.

Gyorsan összekaptam a cuccaim és rohantam hazafelé. Útközbe felhívtam Joey-t és Jenna-t, hogy mi történt. Átjöttek segíteni kiválasztani, mibe menjek. Oké, hogy ne öltözzek ki, de azért csak Zayn-el leszek, nem  ártana nem úgy kinézni mint egy csöves....

Végül egy egyszerű  rövidnacira és egy fekete csipkeszerű felsőre esett a választásunk.

Jenna és Joey késznek nyilvánított, így remegő lábbakkal elindultam a sulihoz....

Zayn már ott várt rám, gyorsan behúzott a kocsijába, hogy lehetőleg senki se lásson meg, majd elindultunk Bradford egyik legelhagyatottab, legveszélyesebb negyedébe.

- Hová megyünk? -kérdeztem aggódva.
- Bízd csak rám. Mindjárt ott vagyunk, egy pillanat. -mondta Zayn, s le is parkolt egy elhagyatott romház előtt.

Ámulva néztem a helyet.
Bementünk. Talpunk alatt ropogott a törmelék. Mindegy egyes roppanástól halálra ijedtem, Zayn persze kiröhögött.
- Tetszik? -fonta karjait derekam köré.
- Imádom. Eddig sose voltam ilyen helyen, pedig mindig is tetszettek... senki se volt aki eljött volna velem, Joey fél, egyedül pedig nem akarnék ilyen helyekre jönni.
- De itt vagyok én, aki elhozott ide. Nem érdemlek meg érte valamit? -fordított szembe magával.
- Hmmm...nem is tudom...esetleg adhatok egy puszit. -húztam az agyát. Majd egy puszit nyomtam arcára, amiből Zaynnek hála csók lett.
Kezeit derekamra tette, én pedig hajába túrtam.
- De hideg a kezed. -sziszegte két csók között, majd elhúzódott tőlem, s elfutott.
- Zayn, Zayn! Hova mész?! -álltam ott lemerevedve. Ez most komoly, itthagyott, egy elhagyatott romház kellős közepén, úgy, hogy már majdnem sötétedik?
Felindultam a lépcsőn, megnézni, hova ment. Kinéztem az erkélyen, de egy árva lélek se volt kint a kocsinál.
Hirtelen valaki megragadta a csípőmet hátulról, mire ijedten rezzentem össze, s egy hangos sikítás hagyta el számat.
- Zayn!!!- üvöltöttem rá mérgesen. Ő már fetrengett a röhögéstől...
- Kapd be... -mondtam durcásan.
- Mit, bébi?! -kérdezte kaján vigyorral.
- Tudod hogy megijesztettél?! -mondtam sajnáltatva magam. -Most megharagszom rád!- tettem keresztbe kezeim.
- Úgyse tudsz rám haragudni. -húzott magához. - De meg is haragudhatsz, mert rögtön kiengesztellek.
- Ó, igen? És mégis mivel?
- Neked hoztam a pulcsim, hogy ne fázz. -terítette rám édes mosollyal.
- Hmm, még meggondolom ezt a békülés dolgot. -kacsintottam s egy puszit nyomtam arcára, majd elindultunk a kocsi felé...

Ötödik rész'

- Na, mi volt tegnap?- kérdezte Jenna.
- Semmi.... -válaszoltam unottan. Nem volt kedvem Jenna sikoltozásához.
- Cat, tudom, hogy ez nem igaz. Zayn teljesen rádkattant! Mesélj már!
- Na jó... -adtam be a derekam.- Tegezzük egymást tanórákon kívül, Zayn-nek hívom, ő pedig végre Cat-nek, és...egy kicsit közelebb kerültönk egymáshoz.
- Úristen! -hüledezett Jenna. -Ez komoly?! Nekem sose lesz esélyem még kettesbe se lenni vele. Ti meg...
- Psszt már! Ha valaki megtudja, esküszöm megöllek!
- Nyugi, kussolok.

Joey egész nap cukkolt Malik miatt.
Matekon semmi érdekes nem volt. Megmaradt a Catherine megszólításom, és persze a táblához is nekem kellet kimenjek.

- Nem jössz át? -kérdezte Joey suli után.
- De. Figyi, mi lenne ha összedobnánk egy gyertyafényes vacsit a szüleinknek?
- Okés! Apám tegnap csak anyudról tudott beszélni. -nevetett Joey
- Ne is mond. Anyám ugyan ez;Joey apja így, Joey apja úgy...

Gyorsan összedobtuk a kaját, majd meg is érkeztek a szüleink. Joey-val felvonultunk az emeletre, hogy ne zavarjuk őket.
- Szerintem anyud ma itt alszik.-nevetett Joey. -Nyugodtan maradj te is.
- Szerinted Zayn akar valamit, vagy csak szórakozik velem? -kérdeztem figyelmen kívül hagyva Joey-t.
Az ágyán ültem, egy párnát szorongatva. Joey felállt, odajött mellém s átölelt:
- Pasiként mondom, ha szórakozna veled nem tegezne. Ha pedig csak arra kellenél neki, már bepróbálkozott volna. -mosolygott rám bíztatóan.- Bejön neked, ugye?
Nem válaszoltam, csak a párnába temettem a fejem, s üvöltöttem eggyet. Joey felnevetett. Tudta, hogy ez igent jelent.
De én félek. Félek, hogy megint csalódnom kell.
16 évesen megismertem egy fiút egy buliban. Lefeküdtünk aznap este..megbántam, de másnap bocsánatot kért. 1 hónap múlva összejöttünk. 3 évig jártunk. De ez csak látszat volt. Ő folyamatosan megcsalt, és én hülye észre sem vettem. 3 évig éltem abban a hitben, hogy szeret. Míg végül egy SMS-ben vallott be mindent. Majd elköltözött.
Azóta teljesen megváltoztam. Addig a suli divatpicsái közé tartoztam: műköröm, magassarkú, póthaj...Mindenki a "barátom" volt. Most pedig a legjobb barátom fiú, többet keresem a fiúk társaságát, egyetlen egy barátnőm van.
Mégis boldogabb vagyok, mint akkor. Viszont azóta nem merek hinni egyetlen pasinak sem..



- Megvárjalak különmatek után, vagy ne? -kérdezte másnap Joey.
- Nem, köszi, menj csak haza. -mosolyogtam.
- Este jössz bulizni?
- Nemtudom, majd még hívlak, jó?
- Rendben, szia.- köszönt el.
Borzasztó napom volt.Mindenki engem szivatott ma. És még külön matek is lesz...

- Szia. -köszöntem Zayn-nek aki az asztalánál irogatott.
- Szia, gyere csak. Üllj le, pillanat és befejezem.
Lepakoltam egy padra és rádőltem a cuccaimra.
- Fáradt vagy? -mosolygott rám mikor felnéztem.
- Csak egy csöppet...-mormogtam álmosan.
- Mi lenne, ha a mai órát elhalasztanánk?
- Tényleg elmehetek? -csillantak fel a szemeim.
- Igen.....ha akarod...
- Köszönöm. Szia. -köszöntem el gyorsan, s már ott se voltam.
- Szia.....- suttogta  utánam Zayn. Hangjában szomorúság hallatszott.

Igazából...nemtudom miért jöttem el. Akkora egy idióta vagyok. Szívesen lettem volna Zayn-el, de én hülye, eljöttem. Lehet, hogy azért volt szomorú?

Estefelé átmentem Joey-hoz, hátha neki jobban alakult a napja.
- Szia!- köszönt nagy vigyorral az ajtóban.
- Mi történt? -néztem rá csodálkozva.
- Ne fogod elhinni, de összejöttem valakivel. -mesélte nagy vigyorral.
- Na, mond már, kivel?
- Jenna-val!

Csak álltam, lefagyva.
Eddig Joey-ra tényleg csak úgy tekintettem, mint a bátyámra. Most viszont mégis megmagyarázhatatlan érzésem támadt. Nem jönnék vele össze, tehát ez nem féltékenység... Annál sokkal rosszabb.

- Cat, Cat?!- lóbálta kezét előttem Joey.
- Jajj, bocsi, csak elgondolkoztam. Örülök nektek. - erőltettem egy mosolyt.
- Cat, mi a baj? Ismerlek már... Volt valami Malik-al?
- Nem, elmaradt az óra.
- Hogy-hogy? -csodálkozott.
- Megkérdezte, hogy szeretném e, hogy elmaradjon, és én hülye igent mondtam. Látszott rajta, hogy nem ezt a választ várta...
- De miért jöttél el?!
- Nemtudom, nemtudom! Akkora egy idióta vagyok.
- És most ez a gond? Ne parázz, annyiszor fogtok még találkozni! -vigasztalt Joey.
- De...Neked ottvan Jenna, anyunak apud, nekem pedig nincs senkim, és nem is lesz. Zayn-t is elcsesztem!- törtek ki a könnyeim.
- Hidd el nekem, hogy nem csesztél el semmit. Fog még keresni Zayn. -mosolygott rám édesen.

Negyedik rész'

Sziasztok.!
Remélem nem haragszotok, hogy régen hoztam új részt...
De igyekszem mostantól kitenni magamért;)
Hope u like it ;)


- Elnézést a késésért Mr.Malik. -léptem be.
- Semmi gond, Catherine. Ülj le kérlek. -mondta kimérten, de vigyorogva.
Furcsa volt, hogy nem magázott. Eddig senkit se tegezett.
- Ehhmmm....többiek? -kérdeztem. Tudtam, hogy valószínűleg kettesben leszünk, de azért reménykedtem, hátha nem.
- Nem lesznek többiek. Csak te...meg én.- vigyorgott rosszfiúsan.
Nyeltem egy nagyot, majd leültem. Próbáltam figyelmen kívül hagyni Malik mondatát. " Nem lesznek többiek. Csak te...meg én..."
- Catherine... Catherine?!- próbált kizökkenteni gondolataimból Malik.
- Jajj, bocsánat...én csak... elbambultam.
- Semmi gond. Leülök melléd. Így könnyebb lesz magyaráznom. -s ezzel le is ült mellém. Persze arcán ott volt az elmaradhatatlan rosszfiús mosoly.
Elkezdett valamit a törtekről, meg az egyenletekről...
 Végig csak néztem és néztem őt..  Édes volt ahogy magyarázott nagyba, és csak magyarázott...
- Cat...már megint elbambultál? -nézet rám kérdően.
- Elnézést Mr.Malik....-motyogtam full vörösen. - Hééé, maga hogy-hogy Cat-nek hívott? -csodálkoztam mire Malik felröhögött.
- Remélem nem gond. De hívhatlak Catherine-nek is. -kacsintott.
- Hahaha...-nettem fel gúnyosan.
- Apropó, mi lenne ha a külön órákon Zayn-nek hívnál? A Mr.Malik túl hivatalos.
- Öhm....rendben. -mondtam zavartan.
Bár...nem hiszem hogy sikerülni fog... Igaz, hogy Malik nem néz ki egy tanárnak, de akkor is.
- Nos..mivel már alig van időnk, nem kezdünk új feladatba. - nézett rá az órájára. - Amúgy hány éves vagy? -kérdezte félvállról.
- 20 leszek májusban.. - mondtam csodálkozva. -És ön? Vagyis izé....te?- kérdeztem mire Malik arcára vigyor húzódott.
- 25 leszek januárban.- válaszolt.
Rámosolyogtam, majd összepakoltam a cuccaim és az ajtó felé vettem az irányt.
- Akkor..holnap matekon, Mr.Ma... úgyértem, Zayn. -javítottam ki magam.
Közelebb lépett hozzám, könyökével a falnak támaszkodott, s valami hihetetlen tekintettel nézett rám.
- Várlak.- suttogta arcán kaján vigyorral.


- Na, mi volt tegnap Malik-al? -kérdezte Joey vigyorogva. -Ugye nem döntött meg?
- Hülye vagy?! -röhögtem fel. -Dehogy is...
- Még nem....de egyszer úgyis be fog következni. -kacsintott.
- És ha igen? Nincs megtiltva.
- Chh, már nem is ellenkezel! Szóval belemennél?
- Nem, és ezt a témát hanyagoljuk. Nem volt semmi különös...Viszont tegeződünk, meg Zayn-nek hívom, persze csak a külön órákon...
- Mondtam én hogy rádnyomult! -nyújtotta ki a nyelvét Joey.
- Lehet...

Mi van ha Malik tényleg akar valamit? Bár....miért pont tőlem?! Pff.... hogy nézek ki?!
 Ő is megmondta hogy fiatalabbnak tűnök a koromnál, plusz még idősebb is nálam 5 évvel...
Na meg tanár...Ki is rúgnák szépen ha valami kitudódna....

- Amúgy még mindig nem jöttél rá, hogy mi az amit tegnap énekeltem neked? -kérdezte Joey.
- Nem, de elárulhatnád végre.
- Nem fogod elhinni, de egy régi One Direction szám.
- Micsoda? -kerekedtek ki a szemeim, mire Joey csak felröhögött.
- De tetszett, nem? Akkormeg nem mindegy, hogy ki énekli? Ráadásul ha összemelegedtek Malik-al, nem kéne utálnod a volt bandáját. - kacsintott.

Harmadik rész'

Sziasztok.!:)
Bocsi, hogy csak most hoztam :// De azért remélem nem haragszotok.:)
Hope u like it ;)x

- Remek, elkéstem. -bosszankodtam magamba, amikor megláttam, hogy már 7:55-van. Te jó ég, és még csak most keltem fel?!
Joey tízszer hívott. Gyorsan magamra ráncigáltam egy nadrágot, egy kezem ügyébe akadó pólót, megfésülködtem és rohantam is.

Útközben eszembe jutott, hogy miért is sietek én annyira?! Az első órát már úgyis lekéstem, akkormeg nem mindegy? Ígyhát bementem a legközelebbi kávézóba meginni egy kávét. De annyira elszaladt az idő, hogy már hirtelen 8:55 volt. Életemben nem kávéztam még ilyen lassan... Ígyhát felpattantam és sprinteltem is. Tudtam, hogy nem érek be 9-re, de ha még egy órát ellógok anya kinyír.
Nagy nehezen, lihegve beértem suliba, pont csöngetésre. Felrohantam a lépcsőn és... álljunk csak meg? Milyen órám is van? Gyorsan kikotortam az órarendet a táskámból, hogy megnézzem. És hát persze hogy matek! Jobb nem is lehetne... Malik biztos ki fog nyírni.
Vettem egy mély levegőt majd benyitottam a terembe.
- Elnézést a késésért tanár úr....-motyogtam miközben a helyemre mentem.
- Semmi gond, Catherine. -vigyorodott el.- Biztos hosszú volt az éjszakája.
Az egész osztály röhögésbe törti ki. Én csak  egy gyilkos pillantást vetettem Malik-ra, mire még nagyobb vigyor húzódott arcára.
Épphogy leültem és kipakoltam a könyvem már szólított is:
- Catherine, kérem jöjjön, és oldja meg a feladatot a táblánál.
- Én?!-csodálkoztam
- Igen. -bólintott ismételten vigyorogva.
Sóhajtottam egyet majd nagynehezen kivánszorogtam. Azt se tudtam, hogy mi a feladat. Csak álltam az üres tábla előtt. Éreztem a tekinteteket a hátamon...és lejjebb.
Az első sorban ülő stréberek súgni próbáltak, de én még ahhoz is hülye vagyok hogy megértsem....
- Na, miért nem ír semmit a táblára? -kérdezte, persze vigyorogva.
- Mert azt se tudom mi a feladat.
- Huszadik oldalon a harmadik.
- Jó, tökmindegy. Úgyse fog menni.-s ezzel a helyemre indultam. Hiába...utánamjött, s megfogta a karom.
- Catherine, ne adja fel ilyen hamar. Legalább próbálja meg. -nézett mélyen szemeimbe.
Megforgattam a szemeimet, majd erőt vettem magamon és visszamentem a táblához.
 5 perc gondolkodás után rájöttem, hogy nem is annyira nehéz.... És csodák csodájára meg tudtam csinálni a feladatot.
- Nagyon jó. Látja, nem szabad feladni.- kacsintott Malik. -Nos...itt egy másik feladat, lássuk mit kezd vele. -bökött rá egy egyenletre.
Na neeee....Ezt neee... Fogalmam nem volt róla, hogy mit kéne ezzel kezdeni. Csak álltam és bámultam.
Malik kérdően nézett rám.
- Nem értem. Tényleg nem értem...nem feladom, hanem nem értem.- böktem ki.
- Kár, pedig ha meg tudtad volna csinálni, adtam volna egy ötöst....De nembaj, majd délután átbeszéljük, úgyis jössz. El ne felejtsd!- kacsintott.
Megforgattam a szemeimet, majd a helyemre trappoltam.
- Azta! Hogy rádnyomult Malik! -mondta Joey.
- Mi!? Pfff....Dehogy is!
- Dehogynem! Úgy nézte  a segged...
- Joey! -üvöltöttem fel.
- Igen, Catherine? Miért olyan dühös? -nézet rám kérően Mr.Malik. -Kérem, ossza meg az osztállyal, mit tett Joey.
- Hát... öhh...szóval....-habogtam.- Kritizálta a matektudásom.
- Hmmm....Egy gond van. Joey nem kritizálhatja azt, ami magának nincs. -mondta kimérten.
Az osztály megint röhögésben tört ki.
Ezt nem hiszem el. Esküszöm, megölöm ezt az embert.

Hál' Istennek hamar eltelt az óra, az utolsó kettő pedig el is maradt, úgyhogy elmentünk megebédelni Joey-hoz. És persze utána még egy matek. Ezaz....
Maradt még időnk, úgyhogy Joey gitározni kezdett. Nem akarja beismerni, de nagyon jól énekel és gitározik.  Szerencsére én mindig rá tudtam venni, hogy énekeljen, most is sikerült.
Valami ismeretlen dal volt, de nagyon tetszett.

 ....So get out, get out, get out of my head 

And fall into my arms instead 

I don't, I don't, don't know what it is 

But I need that one thing 

And you've got that one thing 

- Hmm, ez még nem is hallotta tőled, de nagyon tetszik. -mondtam miután véget ért a dal.

- Örülök.-mosolygott. -De ha tudnád, hogy kik éneklik valójában.. Na mindegy, most menj, nehogy elkéss Mr.Malik-tól. -kacsintott.

Jézusom, 14:53-van, nekem pedig egészre oda kéne érnem. Megint el fogok késni.

- Elnézést, tudom, megint késtem. - lihegtem az ajtóban. Mihelyt beléptem, észrevettem hogy Malik tök egyedül van. Azt hittem, legalább 4-en leszünk. Így kettesben eléggé kínos lesz.

Második rész'

Reggel ismét arra a szörnyű hangra ébredtem. Brrrr, ébresztő.
A szokásos reggeli készülődés után lerohantam Joey-hoz, aki már várt rám.

A suliba Jenna ismét sikoltozásba kezdett. Látta, és beszélt is Malik-hoz.
- Jajj de jó....- mormogtam ironikusan miközben levágtam magam a padra.
Ráfeküdtem a táskámra, becsuktam a szemem, és igyekeztem kihasználni azt a pár percet ami még csöngetésig van. Ja igen, mondanom sem kell, mi az első óra... Matek. Oh yeah, nem is vágyok másra, mint Mrs. Shirley idegesítő nyávogására. ' Cat, figyelj  ide!' 'Már megint rossz ez a feladat!'   Még mindig a fejembe zúg a rikácsolása...
Becsöngettek, eljött a vég.
Mindenki a helyére vánszorgott, majd vártuk, mikor jön be a tanárnő. De sehol senki.
Már épp le akartak menni a stréberek tanárért, mikor bejött Malik.
-Hát nem nagyszerű?! - mondtam magamban keserűen.  Persze, legyek szar matekból, pont úgy, hogy ő a tanár.
Jenna és Amanda egyből odasiettek hozzá, mire az egész osztály egybehangzó 'Úristen, ne kezdjétek már megint.'-ben törti ki.
- Lányok, kérlek, üljetek le. -Szólt kimérten hozzájuk. - El akarom kezdeni az órát.
Jenna-ék a helyükre csoszogtak, majd Malik újra elkezdte prédikálását.
- Szóval, én fogom tanítani a matematikát. Remélem együtt fogtok működni velem. Apropó, a megszólításom Mr. Malik. Akkor kezdhetjük? Először is, felolvasom azoknak a nevét, akiknek heti 6 órában van matekjuk.  -Mondta Mr. Malik.
- ...Jeremy Parker, Nina Knowles...- olvasta a névsort.- És végül de nem utolsó sorban Catherine McCartney.
Amint kimondta azt, hogy Catherine, megállt a szívem. CATHERINE?! EZ KOMOLY?!
Senki, de SENKI nem hívott így, sose. Még a tanárok is Cat-nek hívnak, sőt, az igazgató is...
- Khm, Mr. Malik, ha kérhetném, hívjon Cat-nek.- szóltam hozzá udvariasan, mosolyt erőltetve.
- Meglátom mit tehetek az ügy érdekében, Catherine. -mondta gúnyosan, hatalmas vigyorral.
Az egész osztály tátott szájjal nézet. Tudják, hogy ez a gyenge pontom. Ha valaki így szólít, megkeserítem az életét. Ne gondoljatok rosszra, azért ölni nem ölök... De kölcsön kenyér vissza jár. Most viszont mit tudok csinálni?! Ő egy tanár! A kicseszett matektanárom.
Az óra csendesen telt, Mr.Malik csak magyarázott a tantervről.
De kifelé a teremből utánam szólt:
- Catherine! Hallottam rólad egy két dolgot... bukások, pótvizsgák... És úgy döntöttünk az osztályfőnököddel, hogy heti 2x külön foglak korrepetálni. Szerdán és pénteken, 3kor.
- Micsoda?! Heti 8 matek? Naneeeeeeeeee. -döbbentem le.
- Sajnálom, de ha nem javulnak a matek jegyeid, muszáj lesz. -mondta szintén vigyorogva.
Sóhajtottam egyet, majd kicsoszogtam a teremből.

Hazaérve belekezdtem a teljes önsajnáltatásomba. Nagy adag vanília fagyi, laptopozás...
Anyának meséltem el először a mai történteket. Jenna tuti nem tudna végighallgatni anélkül, hogy ne sikítozna...
- Szia Kicsim! Milyen volt az első nap? -ölelt meg.
- Borzasztó....-dünnyögtem. -Képzeld, heti 8 matekórám lesz, ebből 2 külön korrepetálás. És persze mind Mr. Malik-al! Ja, és a legjobb, hogy Catherine-nek hív.
- Nagyon helyes, hogy nem becéz. Kell neked egy kis szigor. Örülök, hogy végre jött egy komoly tanár.-mondta anya komoran.
- Tessék?! Hahó te idegen, hova vitted az anyámat?!
- Cat, ne viccelődj. Komolyan mondtam amit mondtam. És nekem nehogy el merj szökni egyetlen egy óráról is, mert nem kapsz zsebpénzt! -fenyegetőzött.
- De már 19 múltam, nem adhatsz büntetést?!
- De igen. Ameddig az én házamba laksz, és az én pénzemet költöd, igen. Apropó, hány éves ez a Mr.Malik?
- 24.
- Olyan fiatal? És jól néz ki? -érdeklődött anya, meglehetősen perverzen.
- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Neked ott van Joey apja!
- Jól  van na, csak kérdeztem....

Első rész'

Sziasztok.!:)
Mint látjátok, új blogot kezdtem, ami szintén egy fanfiction, Zayn Malik-al. Nem is beszélek többet, remélem tetszeni fog, feliratkoztok és komiztok is.

Hope u like it;)

*Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr*-ébresztett a telefonom, pontban 6:30-kor.
Bármit, bármit szívesebben megtettem volna, mint hogy felkeljek....
Ez az utolsó évem a gimibe...Ez lesz a legnehezebb...
Főleg, hogy matekból idén is pótvizsgáznom kellet...A vén Mrs.Shirley nem adta meg a kettest, így végig tanulhattam az augusztust. Na de mindegy, a lényeg, hogy átrugdostak kettessel.

Nagy nehezen erőt vettem magamon s felkeltem. A tükörbe nézve majdnemhogy megijedtem saját magamtól...Remek, így kezdem a legelső napot. Mondjuk mit is várok egy hétfőtől?!
Rohamtempóban kivasaltam a hajam, húztam egy tusvonalat a szemem fölé, egy kis szempillaspirál és már rohantam is le a lépcsőn. Nyomtam egy puszit anyu arcára, majd ki is viharzottam a házból.
Joey már várt rám. Apropó, Joey. Ő a legjobb haverom, egy osztályba járunk, itt lakik 2 házra, úgyhogy minden nap együtt megyünk suliba, és általában együtt is jövünk haza. Ráadásul lehet, hogy a szüleink össze fognak jönni. Az apja szingli, anya is, és elég sokszor találkozgatnak mostanában.
Megöleltem Joey-t majd elindultunk a vég felé...vagyis a suliba. Egyszerűen utáltam. Nem csak a matek miatt. Korán kell kelni, a tanárok vének, az osztálytársaim pedig...fogalmazzunk úgy, hogy érdekesek.
Beérve a suliba kezünkbe nyomták a könyveinket, majd felcsoszogtunk az osztályterembe. Jenna azonnal a nyakamba ugrott:
- Úgy hiányoztál! -ölelt meg.
- Még jobban hiányozni fogok, ha megfojtasz... -mormogtam.
Jenna végre elengedett szorításából, s elkezdett mesélni a nyomikról.
- ..... És Lou olyan édes volt! Annyira szép pár Eleanorral! - blablabla, magyarázott Jenna. Imádom őt, de ezeket a selyemfiúkat ki nem állhatom. Ő meg azt utálja, hogy utálom őket,és selyemfiúnak hívom ezt az 5 nyápicot. Ugye öten vannak egyáltalán?!
- ....És képzeld, az egyik itt fog tanítani! Ez egyszerűen felfoghatatlan! Egy álmom vált valóra! -áradozott tovább Jenna.
- Mivan?! - esett le az állam, amint felfogtam, hogy mit is mondott.
- Jól hallottad! Hát nem nagyszerű!
- Deh, nagyon is.
- Amúgy miért tanítanak?! A hírességeknek nem szokásuk tanítani egy gimiben. -szállt be a beszélgetésbe Joey.
- Milyen hírességek?! Csak egy lecsúszott banda, akikért régen minden tinilány oda volt. De most, hogy  már felnőttek, nem hiszem hogy a 15 évesek értük, a 24 körüli lecsúszott popsztárokért rajonganának. -jegyeztem meg keserűen.
- Először is, nem "lecsúsztak", csak szüneten vannak. Másodszor pedig igenis szép dolog, hogy Zayn tanítani fog. Legalább ő nem szállt el magától. -állt ki Jenna az 'igazáért'.
- Jó, hagyjuk inkább.-vágtam le magam a legutolsó padba, majd mellém Joey is.
És aztán, megjött a halál, Amanda szerepében. Ő volt Jenna 'Nyaljuk Együtt Az 5 Nyápic Seggét' barátnője. Mindig csak róluk tudtak beszélni, és egyszerűen már megőrjített. Jenna-t imádom, ha nem a búzákról beszél, Amanda viszont önmagában is borzasztó. Utál, mert nem vagyok egy lányos lány, és mert nem tanulok jól. Meggyőződése, hogy kukás leszek.  Végül is, van benne valami...
Becsöngettek, majd mindenki a helyére vánszorgott. Bejött az ofőnk, elmondott minden fontos tudnivalót, hogy egész évben szívni fogunk, majd felolvasott egy névsort. Azokat, akiknek heti 6 matek órájuk lesz, a 3 helyett. Felsorolta az összes jó matekost, majd hozzácsapta az én nevem is a névsorhoz.
- De tanárnő, nekem miért kell annyi matek óra?! Nem vagyok valami hűde tehetséges.... -tiltakoztam.
- Hát nem, de mivel te állsz a legrosszabbul, muszáj felzárkóznod a többiekhez. Ezért heti 6 matek órád lesz, plusz még lehet, hogy korrepetálásra is kell járnod. -mondta ridegen.
Remek....Legalább Joey is jön velem, majd róla másolok, mivel ötös matekból.
Elmondott még pár dolgot, köztük azt is, hogy Zayn Malik is itt fog tanítani. Hiphip Hurrá.
Végre elmehettünk, bár inkább maradtam volna, ugyanis kint zuhogott az eső. Köszönjük Bradford.
Joey odaadta a pulcsiját, majd hazáig rohantunk. De mivel én okos, otthon hagytam a kulcsom, anya pedig nincs otthon, mehettem át Joey-hoz.
Megszárítkozunk, majd a kanapéra telepedve kockultunk unott fejjel.
- Van egy öltetem! - csillant fel a szemem,, és arcomra gonosz vigyor ült. - Mi lenne, ha megnéznénk ennek a Two Way-nek a videóit és kiparodizálnánk őket?
Joey a homlokára csapott.
- Az One Direction!- röhögött fel.
- Az mindegy. A lényeg, hogy értetted mire gondoltam. -nevettem el én is magam.
- Szép barátnő vagy, hogy még Jenna kedvenc bandájának a nevét se tudod....
- Csitt. -böktem oldalba. -Akkor kezdhetjük?
Joey bólintott, majd elindítottam egy számot tőlük. Valami Kiss You volt.... Ahogy az a felállított hajú, (asszem ő az a  Zayn) "vezette" azt a motort. Joey-val sírtunk a röhögéstől. Aztán azok a felsőtestek...pfejjj, én a helyükben nem mutatkoznék így. És a matrózjelmezek...mint az ovisok, komolyan.
Olyan jól elszórakoztunk rajtuk, hogy észre se vettem, hogy beesteledett. Elköszöntem Joey-tól majd hazamentem. Gyorsan letusoltam, bedobáltam a táskámba a könyveimet, majd rögtön be is dőltem az ágyba.
Azon agyaltam, vajon mit fog tanítani ez a Malik?