Harmadik rész'

Sziasztok.!:)
Bocsi, hogy csak most hoztam :// De azért remélem nem haragszotok.:)
Hope u like it ;)x

- Remek, elkéstem. -bosszankodtam magamba, amikor megláttam, hogy már 7:55-van. Te jó ég, és még csak most keltem fel?!
Joey tízszer hívott. Gyorsan magamra ráncigáltam egy nadrágot, egy kezem ügyébe akadó pólót, megfésülködtem és rohantam is.

Útközben eszembe jutott, hogy miért is sietek én annyira?! Az első órát már úgyis lekéstem, akkormeg nem mindegy? Ígyhát bementem a legközelebbi kávézóba meginni egy kávét. De annyira elszaladt az idő, hogy már hirtelen 8:55 volt. Életemben nem kávéztam még ilyen lassan... Ígyhát felpattantam és sprinteltem is. Tudtam, hogy nem érek be 9-re, de ha még egy órát ellógok anya kinyír.
Nagy nehezen, lihegve beértem suliba, pont csöngetésre. Felrohantam a lépcsőn és... álljunk csak meg? Milyen órám is van? Gyorsan kikotortam az órarendet a táskámból, hogy megnézzem. És hát persze hogy matek! Jobb nem is lehetne... Malik biztos ki fog nyírni.
Vettem egy mély levegőt majd benyitottam a terembe.
- Elnézést a késésért tanár úr....-motyogtam miközben a helyemre mentem.
- Semmi gond, Catherine. -vigyorodott el.- Biztos hosszú volt az éjszakája.
Az egész osztály röhögésbe törti ki. Én csak  egy gyilkos pillantást vetettem Malik-ra, mire még nagyobb vigyor húzódott arcára.
Épphogy leültem és kipakoltam a könyvem már szólított is:
- Catherine, kérem jöjjön, és oldja meg a feladatot a táblánál.
- Én?!-csodálkoztam
- Igen. -bólintott ismételten vigyorogva.
Sóhajtottam egyet majd nagynehezen kivánszorogtam. Azt se tudtam, hogy mi a feladat. Csak álltam az üres tábla előtt. Éreztem a tekinteteket a hátamon...és lejjebb.
Az első sorban ülő stréberek súgni próbáltak, de én még ahhoz is hülye vagyok hogy megértsem....
- Na, miért nem ír semmit a táblára? -kérdezte, persze vigyorogva.
- Mert azt se tudom mi a feladat.
- Huszadik oldalon a harmadik.
- Jó, tökmindegy. Úgyse fog menni.-s ezzel a helyemre indultam. Hiába...utánamjött, s megfogta a karom.
- Catherine, ne adja fel ilyen hamar. Legalább próbálja meg. -nézett mélyen szemeimbe.
Megforgattam a szemeimet, majd erőt vettem magamon és visszamentem a táblához.
 5 perc gondolkodás után rájöttem, hogy nem is annyira nehéz.... És csodák csodájára meg tudtam csinálni a feladatot.
- Nagyon jó. Látja, nem szabad feladni.- kacsintott Malik. -Nos...itt egy másik feladat, lássuk mit kezd vele. -bökött rá egy egyenletre.
Na neeee....Ezt neee... Fogalmam nem volt róla, hogy mit kéne ezzel kezdeni. Csak álltam és bámultam.
Malik kérdően nézett rám.
- Nem értem. Tényleg nem értem...nem feladom, hanem nem értem.- böktem ki.
- Kár, pedig ha meg tudtad volna csinálni, adtam volna egy ötöst....De nembaj, majd délután átbeszéljük, úgyis jössz. El ne felejtsd!- kacsintott.
Megforgattam a szemeimet, majd a helyemre trappoltam.
- Azta! Hogy rádnyomult Malik! -mondta Joey.
- Mi!? Pfff....Dehogy is!
- Dehogynem! Úgy nézte  a segged...
- Joey! -üvöltöttem fel.
- Igen, Catherine? Miért olyan dühös? -nézet rám kérően Mr.Malik. -Kérem, ossza meg az osztállyal, mit tett Joey.
- Hát... öhh...szóval....-habogtam.- Kritizálta a matektudásom.
- Hmmm....Egy gond van. Joey nem kritizálhatja azt, ami magának nincs. -mondta kimérten.
Az osztály megint röhögésben tört ki.
Ezt nem hiszem el. Esküszöm, megölöm ezt az embert.

Hál' Istennek hamar eltelt az óra, az utolsó kettő pedig el is maradt, úgyhogy elmentünk megebédelni Joey-hoz. És persze utána még egy matek. Ezaz....
Maradt még időnk, úgyhogy Joey gitározni kezdett. Nem akarja beismerni, de nagyon jól énekel és gitározik.  Szerencsére én mindig rá tudtam venni, hogy énekeljen, most is sikerült.
Valami ismeretlen dal volt, de nagyon tetszett.

 ....So get out, get out, get out of my head 

And fall into my arms instead 

I don't, I don't, don't know what it is 

But I need that one thing 

And you've got that one thing 

- Hmm, ez még nem is hallotta tőled, de nagyon tetszik. -mondtam miután véget ért a dal.

- Örülök.-mosolygott. -De ha tudnád, hogy kik éneklik valójában.. Na mindegy, most menj, nehogy elkéss Mr.Malik-tól. -kacsintott.

Jézusom, 14:53-van, nekem pedig egészre oda kéne érnem. Megint el fogok késni.

- Elnézést, tudom, megint késtem. - lihegtem az ajtóban. Mihelyt beléptem, észrevettem hogy Malik tök egyedül van. Azt hittem, legalább 4-en leszünk. Így kettesben eléggé kínos lesz.