Először is, szeretném üdvözölni egy kedves olvasómat, Dánielt. Remélem olvasod angyalom. ;) Hate you :* :D
Másodszor pedig, köszönöm a 14 rendszeres olvasót, a 3000 megtekintést, és a komikat.
Harmadszor a 3 díjat, amit majd idővel kirakok.
Negyedszer, mostantól hetente 1 új rész lesz!
És végül, de nem utolsó sorban figyelmeztetlek titeket, ebben a részben már lesz +18as jelenet!
Hope u like it ;)
Reggel álmosan nyitottam ki szemeim. Az ablakon átszűrődő napfény ébresztett fel.
Tapogatózni kezdtem, de Zayn nem volt mellettem. Ijedten ültem fel.
Körbenéztem a szobában, de sehol senki.
Kikászálódtam a meleg, puha ágyból és halkan kiosontam a folyosóra.
Csörömpölést hallottam a konyhából. Félve, résnyire nyitottam ki az ajtót.
Mikor megláttam ki settenkedik odabent, mosoly húzódott az arcomra.
Halkan mögé settenkedtem, átöleltem őt. Nem számított rám, összerezzent az ijedtségtől.
- Cat, a szívbajt hoztad rám! - sóhajtott fel Zayn.
- Bocsánat. - haraptam be ajkaim.
Zayn letette kezéből a serpenyőt és magához húzott, majd hevesen megcsókolt.
- Na, menj vissza a szobába, ágyba akarom vinni a reggelit. - paskolta meg fenekem, mire én visszacsoszogtam a szobájába.
Pár perc múlva már ott is állt az ajtóban, egy szál boxerben, kezében egy tálcával. Tökéletes látványt nyújtott enyhén kidolgozott, tetoválásokkal borított teste.
Ölembe tette a tálcát, majd bebújt mellém az ágyba.
Megreggeliztünk, majd Zayn csókolgatni kezdett.
- Zayn, mennem kéne... - szakítottam meg csókunkat.
Csalódott tekintettel nézett szemembe. Ajkait lebiggyesztette, szipogást színlelt.
- Sajnálom... - nyomtam egy puszit arcára, s felálltam az ágyról.
De Ő gyorsabb volt nálam, visszarántott s karjaiba fektetett.
- Mikor jössz megint? - kérdezte kiskutya szemekkel.
- Hmm, nem tudom. Amikor hívsz.
- Akkor el se menj!
Felnevettem, majd kikászálódtam karjaiból.
Felöltöztem, elbúcsúztam Zayntől s hazaindultam.
A lépcsőházban furcsa zajokra lettem figyelmes. Egy férfi hang idegesen üvöltözött egy síró, szintén üvöltő nővel. Szegény Zayn, nem irigylem ilyen szomszédokkal...
- Megjöttem! - mondtam mikor hazaértem.
- Hol voltál, édesem? - kérdezte anya sunyi vigyorral. Ismerem ezt a mosolyt... A ' hogyan hozzuk a lányunkat kellemetlen helyzetbe' című dolgoknál szokott így vigyorogni.
- Írtam egy SMS-t este, hogy nem alszok itthon, nem? - tereltem el a témát.
- De, de attól még nem tudom, hogy hol voltál.
- Egy haveromnál. - mondtam miközben a földet néztem. Akaratlanul is elvigyorodtam. Nem tehetek róla, ha hazudok mindig elkezdek hülyén mosolyogni...
- Cat, nekem nem tudsz hazudni! Na, bökd már ki, hol voltál?
- Zaynnél... - morogtam.
- Annál a Zaynnél? - csodálkozott anya.
- Igen, nála.
- És, mi történt? Meg történt AZ? - kíváncsiskodott anyám.
- Anya! - üvöltöttem le a fejét.
- Jól van na. De egyet ne felejts el, ha ott az idő, mindig védekezzetek! És ha megtörténne a baj, nyugodtan elmondhatsz nekem mindent, nem foglak kidobni egy babával se. - mondta anya 'megnyugtatóan'.
- Anya, elég lesz... - mondtam full vörösen s felmentem a szobámba.
Felvettem egy kényelmesebb nadrágot és egy egyszerű pólót, s beültem a gép elé. Pár perc múlva megcsörrent a telefonom.
" Joey hív" - állt a kijelzőn.
Hatalmas vigyorral vettem fel a telefont.
- Szia! - köszönt Joey. - Te se a saját ágyadba aludtál éjszaka. Ha egyáltalán aludtál. - nevetett saját viccén.
- Ha ha ha, nagyon vicces. - mondtam én is nevetve. - Olyan vagy, mint anyám.
- Azért ne túlozzunk. - mentegetőzött. - De csak azért hívtalak, hogy ráérsz e ma deszkázni?
- Persze. Háromkor jó?
- Oké, érted megyek. - bontotta a vonalat Joey.
Gyorsan elrepült az a pár óra, Joey már csöngetett is.
Elmentünk a közeli parkba, ott úgyse zavarunk semmit.
- Cat, várj egy kicsit... - állt meg Joey mögöttem.
- Mi az? - néztem rá kérdően.
- Elmondhatok neked mindent? - kérdezte lehajtott fejjel.
- Persze. Jenna-val van valami?
- Túl jól ismersz... - sóhajtott fel.
- Mi a baj?
- Nem tudom.. nem érzem, azt, hogy igazán szeretném. - húzta el száját.
- Miért? Hisz olyan édesek vagytok!
- Mert van egy másik lány..
- Héé, és én nem tudok róla?! Most haragszom rád! - böktem oldalba.
- Ismered őt. Nagyon jól. - mondta komolyan.
- Ki az? - kérdeztem csodálkozva.
- Mindegy. Szerinted megmondjam neki, hogy szeretem? - kérdezte félénken.
- Igen, mert ez nem fair Jenna-val szemben.
Joey hálásan rám mosolygott, majd továbbálltunk.
***
Hétfő, már megint...
Borzasztó gyorsan eltelt ez a hétvége.
Joey még mindig nem akar elmondani semmit...
Már csak egy perc, és kicsöngetnek, nyugi. - mondtam magamban.
Megkönnyebbülés volt a csöngőszó. Fél órás nagyszünet... Hallelujah!
Gyanútlanul sétáltam a folyosón, mikor megcsörrent a telefonom. SMS-t kaptam Zayntől.
Gyere a szertárba. MOST! xx
A többit a fantáziátokra bízom... ;)
