Tizedik rész'

Sziasztok!

Mint látjátok, meghoztam az új részt. :)

Már csak egy vizsgám lesz, kedden, szóval jövő héttől hetente lesz új rész. ;)
A következő jövő hét péntek körül.

Köszönöm a feliratkozásokat, komikat és az 5200+ oldalmegjelenítést.♥
Remélem tetszeni fog a történet folytatása; elég nagy változás fog bekövetkezni rövid időn belül. 
Na de nem fecsegek ki semmit, 
Jó olvasást! ;)

- Lassan mennem kéne... - mondta Zayn úgy húsz perc múlva.

- De miért? Még csak fél kilenc.

- Tudom, de van még egy kis dolgom.

- Milyen dolgod?! Mostanába alig vagyunk együtt, mindig találsz valami kifogást... - húzódtam el tőle.

- Sajnálom... De...

- De mi? Olyan furcsa vagy. Mit titkolsz előlem?

- Nem titkolok semmit! Ne beszélj már hülyeségeket! - mondta ingerülten.

- Ó, akkor miért lettél ilyen ideges? - vontam kérdőre.

- Mert... Mert hülyeségeket beszélsz!

- Nem beszélek hülyeségeket! Ne kezej úgy, mintha egy ostoba tinilány lennénk! - üvöltöttem.

Eddig nem mertem bevallani magamnak, de Zayn már egy jó ideje furcsán viselkedik. "Tanári értekezletekre" jár, mindig "dolga van"... Olyan, mintha csak egy játékszer lennék akivel ideig-óráig elszórakozik.

Nem bírtam tovább magamban tartani könnyeimet, pityeregni kezdtem.

- Shhh, bébi, nyogodj meg - húzott magához Zayn. - Tudod, hogy nekem nem csak egy ostoba tinilány vagy.

- Dehogyisnem... Tudok milyen rosszul esik ez nekem?

- Cat, ne legyél ostoba. Ha csak egy futó kaland lennél nekem, kockáztatnám érted az állásom?

- Te vagy Zayn Malik, bárhol kapnál munkát... Nem nagy cucc ez a tanári állás.

- Elegem van! Mindenre találsz kifogást! Ha nem hiszed el, hogy szeretlek, akkor ne hidd el! De miattad sokkal több forog kockán, mint az állásom...

Zayn az utolsó mondata után faképnél hagyott, kisétált a szobámból.

" De sokkal több forog kockán, mint az állásom..." Mit akart ezzel mondani?

Attól, hogy együtt vagyunk, még nem fogják megölni.

Már nagykorú vagyok, megerőszakolásért se vádolhatják...

Akkor mire célzott?

Nem tudtam megnyugodni a kósza gondoltokkal a fejemben, ígyhát felhívtam Joey-t, hátha ő tud mondani valamit.

Elmeséltem neki mindent, hátha ő pasi-ésszel tud valami használhatót mondani...

- Cat, figyi. Gondolom arra, célzott, hogy őt nem fogják megdícsérni, ha kiderül, hogy egy tanítványával kavar. Kirúgják és a rendőrség is megjegyzi majd a nevét.

- Mivan, ha azért fél, mert ez lenne az utolsó csepp a pohárban? Lehet, hogy régebben is voltak ügyei, és ez lenne az végső húzása.

- Nők... Mindig kombináltok. Zaynnek nincsenek semmilyen ügyei. Túlreagáltad a dolgokat - nyugtatott le Joey.

Sóhajtottam egyet, ráborultam az ágyamra és átgondoltam a dolgokat.

Lehet, hogy túlreagáltam, de akkor mégis miért megy mindig a "dolgára"?

Persze, tudom, hadd legyen magánélete... De ez nekem akkor is fura.

Meg mikor azt mondta, hogy "Nem akarlak elveszíteni"...

Mindig csak apró célzásokat tesz.

Vagy csak én képzelem be?

- Ömm, izé, Cat - szólt hozzám Joey.

- Mi az? - néztem rá kérdően.

- Ne vedd rossz néven, de mi van, ha Zayn megcsal? Vagy veled csal valakit?

- Te-te-tessék? - rebegtem.

- Hát... Ha tényleg annyiszor "van dolga", akkor gondolom a másik nővel van. A célozgatások meg arra utalhattak, hogy esetleg kiderül, hogy veled is viszonya van, meg egy másik nővel is, elveszít téged is, meg másik nőt is.

Pár percig csak némán meredtem magam elé.

Átgondoltam azt, amit Joey mondott. Nem is volt hülyeség... sőt.

- Annak ellenére, hogy fiú vagy, tudsz ám kombinálni te is... - jegyeztem meg.

- Sajnálom, ha valami rosszat mondtam, csak tipp volt.

- Nem, épp ellenkezőleg. Felnyitottad a szemem...

***

Zayn még tegnap este küldött egy SMS-t, hogy reggel 7re jön értem, beszélni akar velem.

- Szia, Cat! - köszönt Zayn.

- Hello... - ültem be a kocsijába.

- Figyelj, sajnálom a tegnapit. Nem akartam veszekedni, se kiabálni. Adj 3 hetet, és mindent rendbehozok.

- Mégis mire adjak 3 hetet? - törtek ki könnyeim. - Addig lerázod a másik nődet?!

- Tessék? Hogy mit csinálok? - értetlenkedett Zayn.

- Jól hallottad.

- Figyelj rám - fogta meg kezeim olyan erősen, hogy ne tudjam őket elhúzni. - Bíznod kell bennem. Nincs semmilyen más nő az életemben rajtad kívül. A 3 hét csak arra kell, hogy ne veszítselek el.

- De mégis miért veszítenél el? - zokogtam.

- Ezt... Ezt még nem mondhatom el, mert te is veszélybe kerülnél.

- Az Isten szerelmére Zayn, ne csináld ezt velem! Milyen piszkos dolgokba vagy te benne?

- Nem mondhatok semmit. Három hetet kérek, semmi mást. Megpróbálok mindent rendbe hozni, jó?

Bizonytalanul bólintottam.

Zayn megpuszilta homlokom, letörölte könnyeimet, majd elintultunk a suli felé.

Kilencedik rész'

Sziasztok!
Tudom, jó rég volt rész..
De ahogy géphez kerülök, írok. Csak sajnos ez is ritkán van, mert van még két vizsga, amire tanulnom kell.
Sajnálom, hogy eddig várattalak titeket, nem volt szándékos.
Ez a rész se lett túl hosszú, tudom.
Ígérem, ahogy vége a tanulásnak, mindegyiken lesz hetente új.
Köszönöm azoknak az olvasóimnak a kitartását, akik még velem vannak, annak ellenére, hogy ritkán van új.



- Elnézést a késésért Tanárnő... - motyogtam az orrom alatt. Épp csak egy percet késtem, de a tanár így is leszedte a fejem.
- Hol voltál? - suttogta Joey.
- Csak... Csak izé lent beszélgettem a földszinten - dadogtam idegesen.
- És kivel beszélgettél? - kérdezte Joey olyan "nekem nem tudsz hazudni" hangsúllyal.
- Mi ez, vallatás?!
- Nem, csak kíváncsi vagyok.
- Ne légy az, mert hamar megöregszel - kacsintottam, s elmerültem az irodalomkönyvemben.
Joey kicsit megsértődött, mert nem mondtam el, hogy miért késtem. Megszokta, hogy mindent elmondok neki, az összes apróságot is. Nem tudta, mi lehet az, amit el akarok előle titkolni.
- Cat, ne csináld már ezt velem! Olyanok vagyunk mint a testvérek! - tört ki Joey, immár a szünetbe.
- Majd idővel meg fogod tudni, ne aggódj - mondtam nyugodtan.
- Nemár!
- Joey, nyugi már! Ez nem olyan dolog, amit az ember csak úgy elmesél! - szaladt ki a számon az utolsó mondat.
Mihelyt kimondtam, Joey ledermedt.
Zavartan, összevont szemöldökkel nézett rám, durcásan. Nyomtam egy baráti puszit az arcára, majd megragadtam csuklóját és kifelé húztam az épületből.
A sulitól pár méterre Zayn állt, cigivel a kezében.
- Na de Tanár Úr, rossz példát mutat a gyerekeknek - csipkelődtem vele.
- Maga mondja? Nem is tudom, ki huncutkodott szertárban - suttogta fülembe.
Éreztem, ahogy elpirulok.
- Este átjössz? - tereltem el a témát.
- Ha szeretnéd...
- Várlak - mosolyogtam rá.
Joey csak a szemeit forgatta.
- Nyálasak vagytok - jelentette ki, mikor Zayn már hallótávolságon kívül volt.
- Csitt! - böktem oldalba.

***

- Szia anya! - köszöntem amint beléptem a házba.

- Találd ki mi történt! - mondta anya izgatottan, köszönés nélkül.

- Ömm fogalmam sincs. - néztem rá furán.

- Joey apja megkérte a kezem! És képzeld, hozzájuk fogunk költözni! - lelkesedett anya.

- Komolyan? - kerekedtek ki a szemeim. 

Anya izgatottan bólintott.

Átöleltem, s együtt örültünk. 

El se hiszem, hogy egy házba fogunk lakni Joey-val.

Anya megmutatta a gyűrűt, amit kapott, és mindent elmesélt, hogy tegnap este egy gyönyörű étteremben voltak Mike-al stb...

Nem nagyon kötött le a dolog, de végighallgattam.

Anya beszéde után felhívtam Joey-t.

- Te is csak most tudtad meg ezt az egészet? - nevettem a telefonba.

- Nem, én már tegnap este tudtam - nevetett Ő is.

- Héé, és miért nem mondtad el?

- Mert azt akartam, hogy anyudtól tudd meg. Egyébként mikor jöttök? Apám már totál kész van, makulátlanra súrolta az egész házat - nevetett fel.

- Nem tudom, de gondolom a hétvégén fogunk átpakolni. Enyém lesz a padlás szoba? - kérdeztem.

- Igen - nevetett Joey.

Joey-éknál az egyetlen egy üres szoba volt, a padláson. Kizárásos alapon gondoltam, hogy az lesz az enyém. De nem rossz az a szoba, sőt. Külön lépcső vezet fel oda, olyan, mintha egy külön kis birodalom lenne.

- Na megyek, kitakarítom a leendő szobád. Szia - mondta gúnyosan Joey, majd bontotta a vonalat.

Kicsit furcsa volt még a gondolat, hogy elköltözünk, de egyenlőre jó bulinak tűnik.

***

- Bejöhetek? - kérdezte Zayn az ajtómban.

- Persze! - pattantam fel az ágyról. - Miért csak most jöttél? - biggyesztettem le ajkaimat.

- Tanári értekezlet volt.

- Értem...

- Van valami baj? - kérdezte Zayn aggódva. Leült az ágyamra és az ölébe húzott.

- Nincs. Csak fáradt vagyok - ásítottam. - Bedobozoltam az összes könyvet, dísztárgyat a házból.

- Minek? Ugye nem költöztök el? - kérdezte kétségbeesetten.

- De... - húztam az agyát.

- É-és hova?

- Messze...

- Ezt nem teheted velem, Cat.

Szemeiben mintha könnyek kezdtek volna gyűlni.

- Sajnálom - mondtam szomorúságot tettetve.

- Nem engedlek el! - szorított magához. - Nem fogsz elköltözni!

- Akkor se, ha csak a szomszédba mennék? 

Zayn zavartan nézett rám.

- Csak Joey-ékhoz költözöm! A szüleink összeházasodnak! - mondtam nevetve.

- Ó, hogyte milyen kis... - mondta mérgesen Zayn. - Rámhoztad a frászt!

- Aranyos voltál - mosolyogtam - " Ezt nem teheted velem, Cat." - utánoztam, mire Zayn csikizni kezdett.

- Elég már! - mondtam nevetve, miközben az ágyamon fetrengtünk.

Zayn abbahagyta a csikizésem, s felém támaszkodott.

- Nem akarlak elveszíteni. - suttogta.

- De hát nem fogsz - simítottam végig enyhén borostás arcán.

Zayn fájdalmasan felsóhajtott, majd mellém feküdt.