Tizenharmadik rész'

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok újat... Csak egyszerűen... Nincs időm. Ha meg van, akkor még ahhoz is fáradt vagyok, hogy bekapcsoljam a laptopom.
Őszintén szólva, nem tudom mi lesz a blogjaimmal, ha elkezdődik a suli. Igyekszem majd hetente hozni részeket.
Hamarosan megfog változni a blog címe, mert ez a cím nem fog illeni a jövőbeli történethez. Gondoltam előre szólok, hogy ne érjen titeket meglepetés.


Remegő léptekkel sétáltunk ki a teremből, egyik oldalamon Zaynnel, másikon Joey-val.
- Ez csak egy álom... Egy rossz álom, amiből nemsokára felébredek... - mondogattam magamba.
De nem így lett. Ahogy közeledtünk a házunkhoz, ami üresen, élettelenül állt, rájöttem, hogy ez nem álom, hanem a szín tiszta valóság.
- Szeretnéd ha maradnék éjszakára? - kérdezte Zayn az előszobában.
Bátortalanul bólintottam.
Zayn magához húzott, majd nyomott egy puszit az arcomra.
Míg Joey elfoglalta a fürdőt, kerestem Zaynnek valami ágyneműt.
- Nagy gond lenne, ha... ha nem aludnánk együtt?  - kérdeztem félénken.
- Nem, dehogy - simított végig gyengéden arcomon. - Egyedül akarsz lenni, megértelek. Majd innen vigyázok rád a nappaliból - mosolygott rám.
Annyira édes volt Zayntől, hogy itt marad éjszakára, ráadásul képes a kanapén aludni miattam.
Megágyaztam neki, majd felmentem Joey-hoz.
- Ugye nem baj, hogy itt marad Zayn? - kérdeztem.
- Nem. Ha te boldog vagy, én is - arcára szomorú mosoly húzódott.

02:56.
Ezt mutatta az ágyam mellet lévő óra.
Egy percet sem aludtam...
Megfogtam a takaróm, és benyitottam Joey-hoz.
- Alszol? - kérdeztem.
- Nem - dünnyögte.
- Nem jössz le a nappaliba? - kérdeztem.
- Minek? - kérdezett vissza.
- Hát.. csak gondoltam, hogy ne legyél egyedül, lejöhetnél te is.
- Jó nekem itt... - morogta, s magára húzta a takaróját.
Nem értettem Joey-t... De inkább magára hagytam.
Lebattyogtam a nappaliba, ahol Zayn édesen szuszogott.
Beljebb tuszkoltam a kanapén, és mellé kuporogtam. Egy durcás morgást adott ki magából, majd megdörzsölte szemeit. Hosszú szempillái álmosan rebegtek. Az utca fénye világította meg arcát.
- Hát te? - csodálkozott. Álmos, rekedtes hangja a legaranyosabb dolog volt, amit eddig hallottam.
- Nem tudok aludni - biggyesztettem le ajkaim.
Zayn átkarolta derekam, s magához húzott. Nyomott egy puszit arcomra, majd elnyomta az álom. Kis idő után engem is megnyugtatott közelsége, s mély álomba merültem.

***

Egyedül sétálok a Bradfordi utcákon. Lábaimon magassarkú és szűk nadrág. Hajam tökéletesen áll, sminkem úgy szintén. Egy közeli parkba visznek lábaim. Ismerős alakot pillantok meg az egyik padon. Szakadt, rongyos ruhákban mered maga elé. Lépteim egyre gyorsulnak. Mikor odaérek mellé a fiú megvetően néz fel rám.
- Mit keresel itt, Barbie? - kérdezi durván.
- J-J-Joey! Miért ülsz itt egyedül, így?
- Semmi nem rémlik?! Vagy csak nem akarsz emlékezni?
- Mire kéne emlékezzek? - csodálkoztam.
- Két éve, szüleink halála után itt hagytál. Itt hagytál, egyedül. Elmentél Zaynnel élni a tökéletes életeteket. Hiába kerestelek, mindig elfoglalt voltál. És most idejössz, mint Miss Tökély, hogy az orrom alá dörgöld, hogy milyen jó az életed, ugye? Én pedig rohadjak meg! Tudod hol lakom?! Tudod hol van az otthonom?! Itt! - hangja egyre dühösebb lett. Már-már üvöltött velem. -  Nem volt pénzem fizetni az iskolát, így le sem tudtam érettségizni! Még kukásnak sem vesznek fel! Nézz rám, hogy nézek ki! - szemeiből könnyek törtek elő.
Szavai hallatán teljesen megdöbbentem. Lábaimat elhagyta az erő, térdre zuhantam.
- Ez... Ez nem lehet! Én nem tettem ezt! - zokogtam.
- De Cat, pont te tetted ezt!

- Cat, Cat! Ébredj fel, hahó! - rázogatott Zayn.
Ijedten pattantak ki szemeim. Szívem hevesen vert. Hirtelen felültem, körbenéztem. Légzésem lassult, amint rájöttem, hol vagyok.
- Csak... Csak rosszat álmodtam - ráztam meg a fejem.
Zayn aggódva nézett rám. Eltűrte az arcomba lógó kócos tincseket, majd egy puszit nyomott homlokomra.
- Nyugodj meg, csak egy álom volt - mosolygott bátorítóan.
Reménykedtem, hogy a tegnap este is csak egy álom volt, de mikor elsétáltam anyáék üres szobája előtt, könnyek szöktek a szemembe.
- Jó reggelt - nyitottam be Joey szobájába.
- Jobbat - dörmögte álmosan.
- Jaj Joey, olyan rosszat álmodtam! - bújtam be mellé az ágyba, akárcsak egy kisgyerek. Joey karjaiba fészkeltem magam, s elhadartam az álmom. - Egy pad volt az otthonod, én pedig Zaynnel éltem, és két éve nem találkoztunk és mindenért engem vádoltál!
- Cat, ez csak egy álom volt. Nyugodj meg szépen - mondta kimérten.
- De ugye megígéred, hogy sosem fogsz magamra hagyni? - kérdeztem.
- Soha - mosolygott rám.

Joey szemszöge
Ezt nem hiszem el... Ennél már nem is lehetne rosszabb az életem!
Már rég óta szerelmes vagyok Cat-be, de nem akartam megmondani neki, mert tudom, hogy ez tönkretenné a barátságunkat. Az már csak hab a tortán, hogy ő nem így érez...
Egyszerűen felemészt, hogy itt enyelegnek Zaynnel.
És Cat álma... őszintén szólva, el tudom képzelni, hogy valósággá váljon.

Cat szemszöge
Gyorsan összedobtam valami reggelit a fiúknak, majd felhívtam anya egyik barátnőjét, aki ügyvéd, hogy segítsen elintézni a temetést és a papírokat.
Szerencsére szombat volt, így nem kellet suliba mennünk.
Viszont Zayn ebéd előtt elment, "ügyeket intézni"...
- A szokásos titkolózás - sóhajtottam fel magamban.