Kilencedik rész'

Sziasztok!
Tudom, jó rég volt rész..
De ahogy géphez kerülök, írok. Csak sajnos ez is ritkán van, mert van még két vizsga, amire tanulnom kell.
Sajnálom, hogy eddig várattalak titeket, nem volt szándékos.
Ez a rész se lett túl hosszú, tudom.
Ígérem, ahogy vége a tanulásnak, mindegyiken lesz hetente új.
Köszönöm azoknak az olvasóimnak a kitartását, akik még velem vannak, annak ellenére, hogy ritkán van új.



- Elnézést a késésért Tanárnő... - motyogtam az orrom alatt. Épp csak egy percet késtem, de a tanár így is leszedte a fejem.
- Hol voltál? - suttogta Joey.
- Csak... Csak izé lent beszélgettem a földszinten - dadogtam idegesen.
- És kivel beszélgettél? - kérdezte Joey olyan "nekem nem tudsz hazudni" hangsúllyal.
- Mi ez, vallatás?!
- Nem, csak kíváncsi vagyok.
- Ne légy az, mert hamar megöregszel - kacsintottam, s elmerültem az irodalomkönyvemben.
Joey kicsit megsértődött, mert nem mondtam el, hogy miért késtem. Megszokta, hogy mindent elmondok neki, az összes apróságot is. Nem tudta, mi lehet az, amit el akarok előle titkolni.
- Cat, ne csináld már ezt velem! Olyanok vagyunk mint a testvérek! - tört ki Joey, immár a szünetbe.
- Majd idővel meg fogod tudni, ne aggódj - mondtam nyugodtan.
- Nemár!
- Joey, nyugi már! Ez nem olyan dolog, amit az ember csak úgy elmesél! - szaladt ki a számon az utolsó mondat.
Mihelyt kimondtam, Joey ledermedt.
Zavartan, összevont szemöldökkel nézett rám, durcásan. Nyomtam egy baráti puszit az arcára, majd megragadtam csuklóját és kifelé húztam az épületből.
A sulitól pár méterre Zayn állt, cigivel a kezében.
- Na de Tanár Úr, rossz példát mutat a gyerekeknek - csipkelődtem vele.
- Maga mondja? Nem is tudom, ki huncutkodott szertárban - suttogta fülembe.
Éreztem, ahogy elpirulok.
- Este átjössz? - tereltem el a témát.
- Ha szeretnéd...
- Várlak - mosolyogtam rá.
Joey csak a szemeit forgatta.
- Nyálasak vagytok - jelentette ki, mikor Zayn már hallótávolságon kívül volt.
- Csitt! - böktem oldalba.

***

- Szia anya! - köszöntem amint beléptem a házba.

- Találd ki mi történt! - mondta anya izgatottan, köszönés nélkül.

- Ömm fogalmam sincs. - néztem rá furán.

- Joey apja megkérte a kezem! És képzeld, hozzájuk fogunk költözni! - lelkesedett anya.

- Komolyan? - kerekedtek ki a szemeim. 

Anya izgatottan bólintott.

Átöleltem, s együtt örültünk. 

El se hiszem, hogy egy házba fogunk lakni Joey-val.

Anya megmutatta a gyűrűt, amit kapott, és mindent elmesélt, hogy tegnap este egy gyönyörű étteremben voltak Mike-al stb...

Nem nagyon kötött le a dolog, de végighallgattam.

Anya beszéde után felhívtam Joey-t.

- Te is csak most tudtad meg ezt az egészet? - nevettem a telefonba.

- Nem, én már tegnap este tudtam - nevetett Ő is.

- Héé, és miért nem mondtad el?

- Mert azt akartam, hogy anyudtól tudd meg. Egyébként mikor jöttök? Apám már totál kész van, makulátlanra súrolta az egész házat - nevetett fel.

- Nem tudom, de gondolom a hétvégén fogunk átpakolni. Enyém lesz a padlás szoba? - kérdeztem.

- Igen - nevetett Joey.

Joey-éknál az egyetlen egy üres szoba volt, a padláson. Kizárásos alapon gondoltam, hogy az lesz az enyém. De nem rossz az a szoba, sőt. Külön lépcső vezet fel oda, olyan, mintha egy külön kis birodalom lenne.

- Na megyek, kitakarítom a leendő szobád. Szia - mondta gúnyosan Joey, majd bontotta a vonalat.

Kicsit furcsa volt még a gondolat, hogy elköltözünk, de egyenlőre jó bulinak tűnik.

***

- Bejöhetek? - kérdezte Zayn az ajtómban.

- Persze! - pattantam fel az ágyról. - Miért csak most jöttél? - biggyesztettem le ajkaimat.

- Tanári értekezlet volt.

- Értem...

- Van valami baj? - kérdezte Zayn aggódva. Leült az ágyamra és az ölébe húzott.

- Nincs. Csak fáradt vagyok - ásítottam. - Bedobozoltam az összes könyvet, dísztárgyat a házból.

- Minek? Ugye nem költöztök el? - kérdezte kétségbeesetten.

- De... - húztam az agyát.

- É-és hova?

- Messze...

- Ezt nem teheted velem, Cat.

Szemeiben mintha könnyek kezdtek volna gyűlni.

- Sajnálom - mondtam szomorúságot tettetve.

- Nem engedlek el! - szorított magához. - Nem fogsz elköltözni!

- Akkor se, ha csak a szomszédba mennék? 

Zayn zavartan nézett rám.

- Csak Joey-ékhoz költözöm! A szüleink összeházasodnak! - mondtam nevetve.

- Ó, hogyte milyen kis... - mondta mérgesen Zayn. - Rámhoztad a frászt!

- Aranyos voltál - mosolyogtam - " Ezt nem teheted velem, Cat." - utánoztam, mire Zayn csikizni kezdett.

- Elég már! - mondtam nevetve, miközben az ágyamon fetrengtünk.

Zayn abbahagyta a csikizésem, s felém támaszkodott.

- Nem akarlak elveszíteni. - suttogta.

- De hát nem fogsz - simítottam végig enyhén borostás arcán.

Zayn fájdalmasan felsóhajtott, majd mellém feküdt.