Hatodik rész'

Sziasztok.♥
Ezer bocsánat, hogy régen hoztam új részt, de nem volt időm. :/
de most igyekeztem kitenni magamért, és hosszabb részt hozni.
Hope u like it ;)

Teljesen magam alatt vagyok.
Az egész hétvégén otthon voltam, ami rám nem jellemző.  Joey-val, vagy Jenna-val voltam mindig valamerre. De mivel ők összejöttek és én nem akartam zavarni, nem mentem velük moziba, vásárolgatni stb. És mivel velük ki is merült a barátaim listája, maradtam egyedül, mint a kisujjam.
De mégse ez volt a legrosszabb, hanem hogy csak Zayn-re tudtam gondolni. Nem akarom beismerni, hogy bejön. De... Mégis mit akarok én?! Korkülönbség, ő egy tanár, és ráadásul én hogy nézek már ki hozzá képest?! Nem is merne velem mutatkozni...
És ez még nem minden. Rossz beismerni, de a volt bandájának a zenéjét hallgatom. Én, aki Wiz Khalifa-ért és Lil Wayne-ért van oda, ilyeneket hallgat mint a One Direction...
Talán beteg lennék?! Na jó, beismerem, a zenéjük egész jó. Bár, csak Zayn miatt hallgattam meg őket.
Egy kicsit a banda után néztem. Kiderült, hogy 7 év után nem feloszlottak, hanem úgymond szünetet tartanak, a menedzsment tanácsára. Ja, és megtiltották nekik, hogy szólókarrierbe kezdjenek. Pedig Zaynnek szólóénekesként is nagy sikere lenne. De szerintem nagyon nagy hülyeség volt szüneteltetni a bandát, mert piszok jók voltak együtt is.
Na mindegy, nem az én dolgom.

Alig várom már a szerdai külön-matekot....
Olyan vagyok mint egy ovis; számolom, hogy már csak kettőt kell aludni ahhoz, hogy kettesbe legyünk...

Szerdán

Egész nap a körmeimet rágtam... Elmaradt a matekrónák hétfőn, kedden és szerdán, mert Zaynnek dolga  volt. Imádkoztam, hogy legalább a különóra legyen megtartva. Haza se mertem menni ebédelni, nehogy előbb kezdődjön az óra, én pedig lemaradjak róla...
Fél órát vártam, mikor Zayn megérkezett, és szomorúan csoszogott be a terembe.
Szokás szerint kipakoltam a cuccaim, majd vártam, hogy Zayn megmondja mit csináljak.
5 percig csak ültem, magam elé bámulva.
- Khm...Mr.Malik... Nem kéne feladatot adnia? -kérdeztem félénken. Nem mertem tegezni....
Szó nélkül odajött hozzám, kinyitotta a könyvet, rábökött egy feladatra, majd visszament asztalához.
Felálltam s odasétáltam elé.
- Zayn.... mi a baj? -kérdeztem remegő hangon.
- Semmi...- vonta meg vállát.
- Nem akartam elmenni pénteken. Maradtam volna, csak már annyira fáradt voltam, hogy reflexből nemet mondtam. Egész héten azon aggódtam, hogy haragszol e rám...
Végighadartam mondandómat, majd Zayn, arcán kaján vigyorral felémfordult:
- Hmm...szóval lelkiismeret furdalásod van, hogy faképnél hagytál? Helyes. - állt fel s húzódott hozzám közelebb.
- Héééé, akkor csak szivattál ezzel a rossz kedvvel? -néztem rá felháborodottan.
- Csakhogy leesett, szőkeség -nevetett fel.
Játékosan beleboxoltam a karjába, mire megragadta csuklómat, s magához húzott. Mélyen a szemembe nézett, mire megremegtek a térdeim.
*kop-kop* - hallatszott az ajtón mire mindketten összerezzentünk, s én egy lépést hátráltam.
- Szabad....-mondta Zayn durcásan.
- Elnézést, Mr.Malik, hogy megzavarom az óráját, de muszáj lejönnie az igazgatóiba, megbeszélésre.- jött be egy tanárnő.
- Egy pillanat és lemegyek, mondja meg az igazgatónak. -mondta Zayn, rá se nézve.
- De Mr. Malik...
- Egy pillanat és lemegyek. - ismételte el Zayn idegesen, mire a tanárnő ijedten kitipegett.
- Most mennem kell.. De ha gondolod, 6-ra gyere a suli elé, és elviszlek valahova, tetszeni fog. Nem egy ötcsillagos étterem, egészen más, szóval ne öltözz ki.
- Öhhm, oké. -mondtam zavarodottan.
- Akkor 6-kor várlak, szia. -köszönt el sietve s már ott se volt.
Én csak ledermedten álltam, mert nem bírtam felfogni; Zayn tényleg elhívott valahova? Omájgosssssh.

Gyorsan összekaptam a cuccaim és rohantam hazafelé. Útközbe felhívtam Joey-t és Jenna-t, hogy mi történt. Átjöttek segíteni kiválasztani, mibe menjek. Oké, hogy ne öltözzek ki, de azért csak Zayn-el leszek, nem  ártana nem úgy kinézni mint egy csöves....

Végül egy egyszerű  rövidnacira és egy fekete csipkeszerű felsőre esett a választásunk.

Jenna és Joey késznek nyilvánított, így remegő lábbakkal elindultam a sulihoz....

Zayn már ott várt rám, gyorsan behúzott a kocsijába, hogy lehetőleg senki se lásson meg, majd elindultunk Bradford egyik legelhagyatottab, legveszélyesebb negyedébe.

- Hová megyünk? -kérdeztem aggódva.
- Bízd csak rám. Mindjárt ott vagyunk, egy pillanat. -mondta Zayn, s le is parkolt egy elhagyatott romház előtt.

Ámulva néztem a helyet.
Bementünk. Talpunk alatt ropogott a törmelék. Mindegy egyes roppanástól halálra ijedtem, Zayn persze kiröhögött.
- Tetszik? -fonta karjait derekam köré.
- Imádom. Eddig sose voltam ilyen helyen, pedig mindig is tetszettek... senki se volt aki eljött volna velem, Joey fél, egyedül pedig nem akarnék ilyen helyekre jönni.
- De itt vagyok én, aki elhozott ide. Nem érdemlek meg érte valamit? -fordított szembe magával.
- Hmmm...nem is tudom...esetleg adhatok egy puszit. -húztam az agyát. Majd egy puszit nyomtam arcára, amiből Zaynnek hála csók lett.
Kezeit derekamra tette, én pedig hajába túrtam.
- De hideg a kezed. -sziszegte két csók között, majd elhúzódott tőlem, s elfutott.
- Zayn, Zayn! Hova mész?! -álltam ott lemerevedve. Ez most komoly, itthagyott, egy elhagyatott romház kellős közepén, úgy, hogy már majdnem sötétedik?
Felindultam a lépcsőn, megnézni, hova ment. Kinéztem az erkélyen, de egy árva lélek se volt kint a kocsinál.
Hirtelen valaki megragadta a csípőmet hátulról, mire ijedten rezzentem össze, s egy hangos sikítás hagyta el számat.
- Zayn!!!- üvöltöttem rá mérgesen. Ő már fetrengett a röhögéstől...
- Kapd be... -mondtam durcásan.
- Mit, bébi?! -kérdezte kaján vigyorral.
- Tudod hogy megijesztettél?! -mondtam sajnáltatva magam. -Most megharagszom rád!- tettem keresztbe kezeim.
- Úgyse tudsz rám haragudni. -húzott magához. - De meg is haragudhatsz, mert rögtön kiengesztellek.
- Ó, igen? És mégis mivel?
- Neked hoztam a pulcsim, hogy ne fázz. -terítette rám édes mosollyal.
- Hmm, még meggondolom ezt a békülés dolgot. -kacsintottam s egy puszit nyomtam arcára, majd elindultunk a kocsi felé...