#nemújrész

Sziasztok!
Kezdtem egy új blogot.
Remélem tetszeni fog, olvassátok, komiztok, pipáltok, feliratkoztok ide is:)

http://morethanfirendslessthanlove.blogspot.hu/

Hetedik rész'

Sziasztok!
Ezer bocsánat, hogy nem hoztam tegnap a részt, és most is csak este hozom...
De annyi dolgom volt a héten. Viszont igyekeztem hosszabb rész hozni.

Hope u like it ;)

- Jó reggelt, Mr.Malik! - köszöntem másnap reggel vigyorogva Zayn-nek.
- Jó reggelt, Catherine! - kacsintott rám.
Elmosolyodtam, majd leültem a helyemre.
- De jó kedve van valakinek! - nevetett fel Joey. - És jó a pulcsid.
Felnevettem, mert Zayn pulcsija volt rajtam. Tegnap elfelejtettem visszaadni neki, így elhoztam.
- Catherine, velem jönne? - kérdezte Zayn komoran.
- Pe-pe-persze. - dadogtam. Nem tudtam, hogy Zayn miért hív és azt meg főleg nem, hogy miért volt ilyen komoly.
- Jöjjön velem. - mondta ismét komoran.
- Zayn, gond van? - kérdeztem aggódva.
- Ne szólítson Zayn-nek. Mr.Malik vagyok.
- Mi történt? Kérlek, ne csináld ezt! - nyafogtam miközben végigsiettünk a folyóson.
Megállt a szertár előtt, betessékelt, majd felém fordult.
Szívem hevesen vert.
- Hogy lehet maga ilyen... - hagyta félbe kérdését Zayn. Direkt húzta az agyam.
- Milyen? Mit csináltam? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Hogy lehet ma ilyen aranyos, miközben aggódik? - csókolt meg.
- Mi?! Ezt nem hiszem el, a szívbajt hoztad rám! - szidtam le.
- Bocsi, de az osztály előtt nem mondhattam...
- Mit? - szakítottam félbe.
- Hogy péntek este... ha ráérsz... randizhatnánk.
- De nem kellet volna megijesztened!
- De olyan édes voltál! - nyomott egy puszit homlokomra.
Vetettem rá egy gyilkos pillantás, majd hozzábújtam.
- Akkor ráérsz pénteken? -kérdezte.
- Persze. Hová megyünk?
- Hmm, titok. Kilencre érted megyek, jó?
- Rendben. És.. itt a pulcsid. - nyújtottam át a Zayn-illatú pulóvert.
- Maradhat nálad. - mosolygott. - De este hozd, hideg lesz.
- Oké... De menjünk, lassan csöngetnek. - sóhajtottam s kiindultunk a szertárból.
- Mr.Malik, maga meg mit csinált odabent Cat-el? - kérdezte az egyik vén boszorkány, Mrs.Evans, egy 55 év körüli, dagadt tanárnő.
- Catherine csak segített visszahozni pár könyvet. - füllentette Zayn.
- Hmm, vannak más, szép és csinos nők is akik segíthetnek. Az egyik éppen maga előtt áll. - mondta beharapott ajkakkal, magára célozva Mrs.Evans. Nem bírtam magammal, hangosan felröhögtem.
- Cat! Menj be a terembe, mindjárt csengetnek! - utasított a nő.
- Jól mondja, mindjárt csengetnek... Úgyhogy megyek is, viszlát! - rázta le Zayn s már ott sem voltunk.
- Ez a nő brutális! - mondtam nevetve.
Zayn meg sem tudott szólalni a röhögéstől.
Mikor bementünk a terembe az összes tekintet ránk szegeződött.
- Öhm... Ez igazán jó... öhmm... Matek példa volt, Mr.Malik. - hazudtam gyorsan valamit.
Zayn vigyorogva az asztalához ment,  én pedig a helyemre
- Chhh, matekpéldák, mi? - nevetett fel gúnyosan Joey.
- Csak beszélgettünk. - mondtam.
- Aha, hiszi a piszi! - bökött oldalra.
- Eskü! - tettem kezemet szívemre.
- És, miről beszéltetek? - kíváncsiskodott Joey.
- Hát.. Péntek este randira hívott. - mondtam félvárról, pedig legbelül tomboltam.
Joey adott egy pacsit, majd rátértünk a matekra...


Pénteken

- Joey, gyere át azonnal! Nem tudom, hogy mit vegyek fel... - mondtam a telefonba kétségbeesetten.
- Megyek... - nevetett s 5 perc múlva nálam is volt.
- Mi ez a gönc? - nézett rám felvont szemöldökkel mikor ajtót nyitottam.
- Nem jó? - néztem végig flitteres miniruhámon.
- Nem. - nevetett fel Joey - Cat, felesleges cicababát csinálnod magadból. Ez nem te vagy. - mosolygott rám.
Visszamosolyogtam rá, majd felmentünk a szobámba, ahol.. Hát...
Nos, egy kissé kupi volt. A gardróbom egész tartalma szanaszét hevert, az ágyon és a padlón egyaránt.
- Jézus Cat, itt meg mi a jó ég történt?! -nézett körbe Joey.
- Jól van na... inkább segíts! - boxoltam bele játékosan a vállába.
Fél órába telt, mire megtaláltuk a tökéletes ruhákat, de megérte.

- És a hajammal mi legyen?! - kérdeztem.

- Cat, nyugi. Szép vagy így. - ölelt át Joey.

Feldobtam egy leheletnyi sminket, s máris háromnegyed kilencet ütött az óra.

- Amúgy Jenna-val mi van? - kérdeztem miközben cipőmet húztam fel.

- Nem tudom... Nem beszéltünk tegnap este óta. A suliba is került... - mondta Joey kedvtelenül.

- Fel a fejjel, ez még nem a világ vége. - kacsintottam, mire Joey arcára egy halvány mosoly húzódott.

Csöngettek.

- Jézusom, hogy nézek ki? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Cat, ne kezd megint. - nevetett fel Joey.

Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam az ajtót Zayn-nek, aki egy hosszú csókkal köszönt.

- Gyönyörű vagy. -nézett végig rajtam.

- Köszönöm. - mosolyodtam el. - Joey érdeme is. 

- Helló, öhm, Mr.Malik. - nevetett zavartan Joey.

- Sulin kívül nyugodtan szólíts Zayn-nek.

- Oké Zayn, de vigyázz Cat-re! 

- Vigyázni fogok rá, hidd el. - mosolygott Zayn.

Tizenöt perc kocsikázás után egy tíz emeletes panelház előtt parkoltunk le.

Zavartan néztem Zayn-re, aki csak elmosolyodott.

- Miért jöttünk ide? - kérdeztem.

- Majd meglátod, ne legyél olyan kíváncsi. - ölelt át derekamnál.

Felmentünk egészen a tizedikre, majd onnan tovább a tetőre. 

Csodás látvány tárult elénk, be lehetett látni egész Bradford-ot.

Zayn leterített egy pokrócot, karjai közé fektetett s csak néztük a várost.

- Zayn... köszönöm. - törtem meg a csendet.

- Ugyan már... - mosolyodott el.

- Nem csak azt, hogy ide hoztál, hanem hogy elfelejtetted velem a múltat.

- Milyen múltat? - csodálkozott Zayn, mire én elmeséltem neki mindent.

- Én soha, de soha nem fogok veled ilyet tenni. - nézett mélyen a szemembe, majd megcsókolt. Kezei pólóm alá csúsztak, hideg derekamra.

- Fázol. Gyere menjünk be. - mondta Zayn. Összeszedtük a pokrócot és lesétáltunk a tetőről.

Zayn odasétált egy ajtóhoz, elővett egy kulcsot és kinyitotta.

- Nos, Catherine, lenne kedved nálam éjszakázni? - kérdezte édesen.

- Hát, rendben. De hogy-hogy nem egy luxusvillában laksz?

- Nem szeretem a felhajtást. - vonta meg a vállát Zayn, majd ölbe vett és bevitt a lakásba.

Megittunk 1-2 pohár bort, letusoltunk s ágyba is bújtunk. Zayn egy szál boxerben, én pedig az egyik pólójában.

- Jó éjt. - csókolt meg Zayn. 

Csókjai egyre lejjebb és lejjebb tértek, melleim felé.

- Zayn, kérlek, még ne. - mondtam, mire ő megértően de csalódottan nézett fel rám.

Betakart, átölelt s 2 percen belül már édesen szuszogott mellettem.

Nos..

Lenne egy kérdésem hozzátok.

Ha a későbbiekben lennének +18-as jelenetek, nagyon zavarna titeket?

Oldalt kitettem egy szavazást, szavazzatok!

#Nem új rész.

Sziasztok!
Tudom, elhanyagoltam a blogot mostanában... De ígérem, kedden hozok újat!

Addig is, nézzetek be ide, most induló kritikás-design-es blogom.
Tudom, hogy sokatoknak van blogja, itt nyugodtan fordulhattok hozzám kritikáért, tanácsért.
Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.:)

http://samemistakeskritka.blogspot.hu/

Hatodik rész'

Sziasztok.♥
Ezer bocsánat, hogy régen hoztam új részt, de nem volt időm. :/
de most igyekeztem kitenni magamért, és hosszabb részt hozni.
Hope u like it ;)

Teljesen magam alatt vagyok.
Az egész hétvégén otthon voltam, ami rám nem jellemző.  Joey-val, vagy Jenna-val voltam mindig valamerre. De mivel ők összejöttek és én nem akartam zavarni, nem mentem velük moziba, vásárolgatni stb. És mivel velük ki is merült a barátaim listája, maradtam egyedül, mint a kisujjam.
De mégse ez volt a legrosszabb, hanem hogy csak Zayn-re tudtam gondolni. Nem akarom beismerni, hogy bejön. De... Mégis mit akarok én?! Korkülönbség, ő egy tanár, és ráadásul én hogy nézek már ki hozzá képest?! Nem is merne velem mutatkozni...
És ez még nem minden. Rossz beismerni, de a volt bandájának a zenéjét hallgatom. Én, aki Wiz Khalifa-ért és Lil Wayne-ért van oda, ilyeneket hallgat mint a One Direction...
Talán beteg lennék?! Na jó, beismerem, a zenéjük egész jó. Bár, csak Zayn miatt hallgattam meg őket.
Egy kicsit a banda után néztem. Kiderült, hogy 7 év után nem feloszlottak, hanem úgymond szünetet tartanak, a menedzsment tanácsára. Ja, és megtiltották nekik, hogy szólókarrierbe kezdjenek. Pedig Zaynnek szólóénekesként is nagy sikere lenne. De szerintem nagyon nagy hülyeség volt szüneteltetni a bandát, mert piszok jók voltak együtt is.
Na mindegy, nem az én dolgom.

Alig várom már a szerdai külön-matekot....
Olyan vagyok mint egy ovis; számolom, hogy már csak kettőt kell aludni ahhoz, hogy kettesbe legyünk...

Szerdán

Egész nap a körmeimet rágtam... Elmaradt a matekrónák hétfőn, kedden és szerdán, mert Zaynnek dolga  volt. Imádkoztam, hogy legalább a különóra legyen megtartva. Haza se mertem menni ebédelni, nehogy előbb kezdődjön az óra, én pedig lemaradjak róla...
Fél órát vártam, mikor Zayn megérkezett, és szomorúan csoszogott be a terembe.
Szokás szerint kipakoltam a cuccaim, majd vártam, hogy Zayn megmondja mit csináljak.
5 percig csak ültem, magam elé bámulva.
- Khm...Mr.Malik... Nem kéne feladatot adnia? -kérdeztem félénken. Nem mertem tegezni....
Szó nélkül odajött hozzám, kinyitotta a könyvet, rábökött egy feladatra, majd visszament asztalához.
Felálltam s odasétáltam elé.
- Zayn.... mi a baj? -kérdeztem remegő hangon.
- Semmi...- vonta meg vállát.
- Nem akartam elmenni pénteken. Maradtam volna, csak már annyira fáradt voltam, hogy reflexből nemet mondtam. Egész héten azon aggódtam, hogy haragszol e rám...
Végighadartam mondandómat, majd Zayn, arcán kaján vigyorral felémfordult:
- Hmm...szóval lelkiismeret furdalásod van, hogy faképnél hagytál? Helyes. - állt fel s húzódott hozzám közelebb.
- Héééé, akkor csak szivattál ezzel a rossz kedvvel? -néztem rá felháborodottan.
- Csakhogy leesett, szőkeség -nevetett fel.
Játékosan beleboxoltam a karjába, mire megragadta csuklómat, s magához húzott. Mélyen a szemembe nézett, mire megremegtek a térdeim.
*kop-kop* - hallatszott az ajtón mire mindketten összerezzentünk, s én egy lépést hátráltam.
- Szabad....-mondta Zayn durcásan.
- Elnézést, Mr.Malik, hogy megzavarom az óráját, de muszáj lejönnie az igazgatóiba, megbeszélésre.- jött be egy tanárnő.
- Egy pillanat és lemegyek, mondja meg az igazgatónak. -mondta Zayn, rá se nézve.
- De Mr. Malik...
- Egy pillanat és lemegyek. - ismételte el Zayn idegesen, mire a tanárnő ijedten kitipegett.
- Most mennem kell.. De ha gondolod, 6-ra gyere a suli elé, és elviszlek valahova, tetszeni fog. Nem egy ötcsillagos étterem, egészen más, szóval ne öltözz ki.
- Öhhm, oké. -mondtam zavarodottan.
- Akkor 6-kor várlak, szia. -köszönt el sietve s már ott se volt.
Én csak ledermedten álltam, mert nem bírtam felfogni; Zayn tényleg elhívott valahova? Omájgosssssh.

Gyorsan összekaptam a cuccaim és rohantam hazafelé. Útközbe felhívtam Joey-t és Jenna-t, hogy mi történt. Átjöttek segíteni kiválasztani, mibe menjek. Oké, hogy ne öltözzek ki, de azért csak Zayn-el leszek, nem  ártana nem úgy kinézni mint egy csöves....

Végül egy egyszerű  rövidnacira és egy fekete csipkeszerű felsőre esett a választásunk.

Jenna és Joey késznek nyilvánított, így remegő lábbakkal elindultam a sulihoz....

Zayn már ott várt rám, gyorsan behúzott a kocsijába, hogy lehetőleg senki se lásson meg, majd elindultunk Bradford egyik legelhagyatottab, legveszélyesebb negyedébe.

- Hová megyünk? -kérdeztem aggódva.
- Bízd csak rám. Mindjárt ott vagyunk, egy pillanat. -mondta Zayn, s le is parkolt egy elhagyatott romház előtt.

Ámulva néztem a helyet.
Bementünk. Talpunk alatt ropogott a törmelék. Mindegy egyes roppanástól halálra ijedtem, Zayn persze kiröhögött.
- Tetszik? -fonta karjait derekam köré.
- Imádom. Eddig sose voltam ilyen helyen, pedig mindig is tetszettek... senki se volt aki eljött volna velem, Joey fél, egyedül pedig nem akarnék ilyen helyekre jönni.
- De itt vagyok én, aki elhozott ide. Nem érdemlek meg érte valamit? -fordított szembe magával.
- Hmmm...nem is tudom...esetleg adhatok egy puszit. -húztam az agyát. Majd egy puszit nyomtam arcára, amiből Zaynnek hála csók lett.
Kezeit derekamra tette, én pedig hajába túrtam.
- De hideg a kezed. -sziszegte két csók között, majd elhúzódott tőlem, s elfutott.
- Zayn, Zayn! Hova mész?! -álltam ott lemerevedve. Ez most komoly, itthagyott, egy elhagyatott romház kellős közepén, úgy, hogy már majdnem sötétedik?
Felindultam a lépcsőn, megnézni, hova ment. Kinéztem az erkélyen, de egy árva lélek se volt kint a kocsinál.
Hirtelen valaki megragadta a csípőmet hátulról, mire ijedten rezzentem össze, s egy hangos sikítás hagyta el számat.
- Zayn!!!- üvöltöttem rá mérgesen. Ő már fetrengett a röhögéstől...
- Kapd be... -mondtam durcásan.
- Mit, bébi?! -kérdezte kaján vigyorral.
- Tudod hogy megijesztettél?! -mondtam sajnáltatva magam. -Most megharagszom rád!- tettem keresztbe kezeim.
- Úgyse tudsz rám haragudni. -húzott magához. - De meg is haragudhatsz, mert rögtön kiengesztellek.
- Ó, igen? És mégis mivel?
- Neked hoztam a pulcsim, hogy ne fázz. -terítette rám édes mosollyal.
- Hmm, még meggondolom ezt a békülés dolgot. -kacsintottam s egy puszit nyomtam arcára, majd elindultunk a kocsi felé...