Tizennegyedik rész'

Fáradtan nyitottam ki szemeimet az ébresztőm utálatos hangjára.
Az elmúlt pár nap megrázó eseményei után vissza kell állnom a régi kerékvágásba.
Anyáékat tisztességgel végső nyugalomra helyeztük. Rég nem látott Sarah nénikém lett a gyámunk, aki ugyan nem költözött hozzánk, hisz így is van 3 gyermeke, havonta ránk néz. Pedig hivatalosan egy felnőttel kéne élnünk, de jobb így. A történtek után nem szeretnék egy fontoskodó nagynénit, vagy kicsodát.
Erőt vettem magamon, és kibújtam pihe-puha ágyamból. Tekintetem az ablakra tévedt. Szürke, őszi idő volt odakint. Sárga levelek lepték be a füvet. Az udvar elhagyatott képe csak még jobban lelombozott.
Pizsamám helyére utcai ruhát vettem fel, elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet, majd nekiláttam reggelit készíteni.
 - Francba - szitkozódtam a hűtő előtt.
Elfelejtettem bevásárolni. Vagyis... az igazat megvallva eszemben sem volt. Eddig megszoktam, hogy van kaja, nekem csak ki kell venni a hűtőből.
Néztem még pár percig a margarint és az uborkát, ami már lassan fonnyadt, majd véglegesen tudomásul  vettem, hogy tényleg nincs itthon semmi étel.
Hagytam egy üzenetet Joey-nak, hogy menjen be reggel a boltba ha akar reggelizni, én pedig a suli felé vettem az irányt.
- Cat! - kiáltott fel Jenna, amint meglátott. Nem láttam már egy ideje, mert nem volt kedvem találkozni senkivel. Telefonon értesült arról, ami történt. Szorosan magához ölelt, majd könnyekkel teli szemmel nézett rám. - Annyira sajnálom! Segítek, amiben tudok, csak szólj!
Elmosolyodtam, majd leültünk egy padra, és segített az elmúlt pár nap lemaradásának bepótlásába.

Egész nap más sem hallottam, csak "Részvétem" "Kitartást" "Szegénykém"  és az ehhez hasonló szavakat, amiket ilyenkor szokás mondani. Úgy néztek rám, mint egy fekete bárányra.
Minden tanár faggatott, hogy mi történt, hogy történt, kivel fogunk lakni, satöbbi.
Elegem volt. Nem akartam semmi mást, csak hazamenni, venni egy forró fürdőt és aludni.
Amint kicsöngettek az utolsó órámról, a lehető leggyorsabban siettem le a lépcsőn. Az épület előtt Joey-t várva eleredt az eső. Úgy döntöttem, lassan elindulok hazafelé, ő meg majd jön utánam.
A sarkon egy fekete terepjáróra lettem figyelmes. A sötétített ablak nem volt valami bizalomgerjesztő, se mindennapos. Veszekedésre lettem figyelmes. Mintha egy ismerős hangot hallanék. Embereket pillantottam meg a jármű mögött.
Óvatosan közelebb lopóztam.
- Meddig akarsz még várni?! Az üzlet az üzlet, és te belementél! - mondta egy ismeretlen, arrogáns férfi hang.
- Tudom, tudom. Csak még egy hetet adjatok.
- Még egy hét?! Tudod hányszor mondtad már ezt? A hétvégére legyél készen!
- Rendben - mondta bizonytalanul.
- Elmondod neki még ma, vagy megbánjátok mind a ketten! - fenyegetőzött az egyik alak.
- De ez nem olyan egyszerű...
- Ó tényleg? Mondta valaki, hogy egyszerű lesz? Eldöntötted, vissza akarsz térni. Beleegyeztél az üzletbe, most már nincs vissza út. Hétvégén jövünk érted - mondta a pasas, majd hirtelen a kocsi ajtajához vette az irányt.
Megpróbáltam elmenekülni, de akadályba ütköztem.
- Cat! - kiáltott fel Zayn. - Mi az Isten keresel itt?
Láthatóan nem örült hirtelen látogatásomnak.
- Mégis mi folyik itt? Hova visznek hétvégén? Milyen üzletről beszéltek? - vontam kérdőre. Könnyeim patakokban folytak arcomon.
- Menjünk át hozzám, mindent megmagyarázok - próbált lenyugtatni.
Eközben a nagy, fekete autó elment, az iskola előtt levő tanárok pedig minket bámultak.
Zayn megragadta a karom, majd a kocsijába húzott.
Az út csöndesen telt. Csak az én kétségbeesett szipogásom és kinti eső csapott zajt.
Felmentünk Zaynhez, adott egy csésze teát, leültettet maga mellé a kanapéra, majd arcát kezeibe temetve görnyedt mellettem.
- Hallgatlak - mondtam rekedten.
- Ígérd meg, hogy szeretni fogsz azután is, amit mondani fogok.
- Ígérem, de mondjad már - türelmetlenkedtem.
Láttam Zaynen, hogy nehezére esik egy szót is szólni.
Kezével megkereste enyémet, tekintetét továbbra is a földnek szegezte.
- Kaptunk egy ajánlatot arról, hogy a One Direction újra összeállhatna. Nagyot kaszálhatnánk vele, mindenki jól járna. Ez mind szép és jó, csak a szerződési feltételek közt egy kis bökkenő van. Mivel már minden bandatagnak van barátnője, vagy felesége, nekem se ártana egy. Az új menedzserünk pedig összekötötte a kellemest a hasznossal: leszerződött Selena Gomezzel, hogy 1 évig a barátja leszek, a média előtt. A csajnak voltak mostanság ügyei, luxusprostinak titulálták, így kapóra jött neki a dolog.
- Nem hiszem el, hogy ezt tetted - hangom remegett, a sírás határán voltam.
- Várj, még nincs vége. Mivel én nem mentem volna bele ebbe, ezért kitaláltak egy megoldást: amint szabadidőm van, úgymond elszökök hozzád. Mivel a média minden lépésemet követni fogja, igyekszünk a legapróbb lépésekre is figyelni. Dave lakásán fogunk találkozni, aki majd elvisz téged oda, engem pedig a haverjai fognak fuvarozni.
- Kérlek mondd, hogy ez csak egy rossz vicc! Selena lesz a kamu-csajod, még én egyedül fogok várni arra, hogy egyszer-egyszer láthassalak, egy idegen lakásán?!
- Cat, kérlek. 1 év az egész.
- 1 év rohadt sok idő! És mégis a drága menedzseretek miért nem engedte, hogy én legyek a barátnőd a kamerák előtt is?!
- Nem tudom. De kérlek légy megértő.
- Legyek megértő?! Ezt te sem gondoltad komolyan!
- Hidd el, hogy nekem is ugyan olyan rossz lesz, mint neked.
Zayn eltűrte arcomból a kósza tincseket, adott egy puszit a homlokomra, majd szorosan magához húzott.

Sziasztok!
A Selena-s kérdésetekre választ kaptatok! ;) De lesz még meglepetés bőven.
Lehet, hogy egyelőre bonyolult a történet jövője, de igyekszem érthetően és részletesen leírni a dolgokat a továbbiakban.
Köszönöm szépen a 30 feliratkozót.♥
Ennyit akartam csak, remélem tetszett ez a rész.

Tizenharmadik rész'

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok újat... Csak egyszerűen... Nincs időm. Ha meg van, akkor még ahhoz is fáradt vagyok, hogy bekapcsoljam a laptopom.
Őszintén szólva, nem tudom mi lesz a blogjaimmal, ha elkezdődik a suli. Igyekszem majd hetente hozni részeket.
Hamarosan megfog változni a blog címe, mert ez a cím nem fog illeni a jövőbeli történethez. Gondoltam előre szólok, hogy ne érjen titeket meglepetés.


Remegő léptekkel sétáltunk ki a teremből, egyik oldalamon Zaynnel, másikon Joey-val.
- Ez csak egy álom... Egy rossz álom, amiből nemsokára felébredek... - mondogattam magamba.
De nem így lett. Ahogy közeledtünk a házunkhoz, ami üresen, élettelenül állt, rájöttem, hogy ez nem álom, hanem a szín tiszta valóság.
- Szeretnéd ha maradnék éjszakára? - kérdezte Zayn az előszobában.
Bátortalanul bólintottam.
Zayn magához húzott, majd nyomott egy puszit az arcomra.
Míg Joey elfoglalta a fürdőt, kerestem Zaynnek valami ágyneműt.
- Nagy gond lenne, ha... ha nem aludnánk együtt?  - kérdeztem félénken.
- Nem, dehogy - simított végig gyengéden arcomon. - Egyedül akarsz lenni, megértelek. Majd innen vigyázok rád a nappaliból - mosolygott rám.
Annyira édes volt Zayntől, hogy itt marad éjszakára, ráadásul képes a kanapén aludni miattam.
Megágyaztam neki, majd felmentem Joey-hoz.
- Ugye nem baj, hogy itt marad Zayn? - kérdeztem.
- Nem. Ha te boldog vagy, én is - arcára szomorú mosoly húzódott.

02:56.
Ezt mutatta az ágyam mellet lévő óra.
Egy percet sem aludtam...
Megfogtam a takaróm, és benyitottam Joey-hoz.
- Alszol? - kérdeztem.
- Nem - dünnyögte.
- Nem jössz le a nappaliba? - kérdeztem.
- Minek? - kérdezett vissza.
- Hát.. csak gondoltam, hogy ne legyél egyedül, lejöhetnél te is.
- Jó nekem itt... - morogta, s magára húzta a takaróját.
Nem értettem Joey-t... De inkább magára hagytam.
Lebattyogtam a nappaliba, ahol Zayn édesen szuszogott.
Beljebb tuszkoltam a kanapén, és mellé kuporogtam. Egy durcás morgást adott ki magából, majd megdörzsölte szemeit. Hosszú szempillái álmosan rebegtek. Az utca fénye világította meg arcát.
- Hát te? - csodálkozott. Álmos, rekedtes hangja a legaranyosabb dolog volt, amit eddig hallottam.
- Nem tudok aludni - biggyesztettem le ajkaim.
Zayn átkarolta derekam, s magához húzott. Nyomott egy puszit arcomra, majd elnyomta az álom. Kis idő után engem is megnyugtatott közelsége, s mély álomba merültem.

***

Egyedül sétálok a Bradfordi utcákon. Lábaimon magassarkú és szűk nadrág. Hajam tökéletesen áll, sminkem úgy szintén. Egy közeli parkba visznek lábaim. Ismerős alakot pillantok meg az egyik padon. Szakadt, rongyos ruhákban mered maga elé. Lépteim egyre gyorsulnak. Mikor odaérek mellé a fiú megvetően néz fel rám.
- Mit keresel itt, Barbie? - kérdezi durván.
- J-J-Joey! Miért ülsz itt egyedül, így?
- Semmi nem rémlik?! Vagy csak nem akarsz emlékezni?
- Mire kéne emlékezzek? - csodálkoztam.
- Két éve, szüleink halála után itt hagytál. Itt hagytál, egyedül. Elmentél Zaynnel élni a tökéletes életeteket. Hiába kerestelek, mindig elfoglalt voltál. És most idejössz, mint Miss Tökély, hogy az orrom alá dörgöld, hogy milyen jó az életed, ugye? Én pedig rohadjak meg! Tudod hol lakom?! Tudod hol van az otthonom?! Itt! - hangja egyre dühösebb lett. Már-már üvöltött velem. -  Nem volt pénzem fizetni az iskolát, így le sem tudtam érettségizni! Még kukásnak sem vesznek fel! Nézz rám, hogy nézek ki! - szemeiből könnyek törtek elő.
Szavai hallatán teljesen megdöbbentem. Lábaimat elhagyta az erő, térdre zuhantam.
- Ez... Ez nem lehet! Én nem tettem ezt! - zokogtam.
- De Cat, pont te tetted ezt!

- Cat, Cat! Ébredj fel, hahó! - rázogatott Zayn.
Ijedten pattantak ki szemeim. Szívem hevesen vert. Hirtelen felültem, körbenéztem. Légzésem lassult, amint rájöttem, hol vagyok.
- Csak... Csak rosszat álmodtam - ráztam meg a fejem.
Zayn aggódva nézett rám. Eltűrte az arcomba lógó kócos tincseket, majd egy puszit nyomott homlokomra.
- Nyugodj meg, csak egy álom volt - mosolygott bátorítóan.
Reménykedtem, hogy a tegnap este is csak egy álom volt, de mikor elsétáltam anyáék üres szobája előtt, könnyek szöktek a szemembe.
- Jó reggelt - nyitottam be Joey szobájába.
- Jobbat - dörmögte álmosan.
- Jaj Joey, olyan rosszat álmodtam! - bújtam be mellé az ágyba, akárcsak egy kisgyerek. Joey karjaiba fészkeltem magam, s elhadartam az álmom. - Egy pad volt az otthonod, én pedig Zaynnel éltem, és két éve nem találkoztunk és mindenért engem vádoltál!
- Cat, ez csak egy álom volt. Nyugodj meg szépen - mondta kimérten.
- De ugye megígéred, hogy sosem fogsz magamra hagyni? - kérdeztem.
- Soha - mosolygott rám.

Joey szemszöge
Ezt nem hiszem el... Ennél már nem is lehetne rosszabb az életem!
Már rég óta szerelmes vagyok Cat-be, de nem akartam megmondani neki, mert tudom, hogy ez tönkretenné a barátságunkat. Az már csak hab a tortán, hogy ő nem így érez...
Egyszerűen felemészt, hogy itt enyelegnek Zaynnel.
És Cat álma... őszintén szólva, el tudom képzelni, hogy valósággá váljon.

Cat szemszöge
Gyorsan összedobtam valami reggelit a fiúknak, majd felhívtam anya egyik barátnőjét, aki ügyvéd, hogy segítsen elintézni a temetést és a papírokat.
Szerencsére szombat volt, így nem kellet suliba mennünk.
Viszont Zayn ebéd előtt elment, "ügyeket intézni"...
- A szokásos titkolózás - sóhajtottam fel magamban.

Tizenkettedik rész'

Sziasztok!
Sokan furcsálltátok a fejlécen Selenát és a sebes kezet. Nos, mind a kettőnek nagy szerepe lesz a közeljövőbe. ;)
De többet nem árulok el, legyen meglepetés.


*Cat szemszöge*
Nem... Nem ez nem lehet igaz.
Ez nem történhet meg.
El sem búcsúztunk. Sőt, veszekedve váltunk el. Bocsánatot se tudtam kérni tőle.
Csak kavarogtak a gondolatok a fejemben, azt sem tudtam hol vagyok, csak bőgtem.
- Cat, mi történt? Mondj valamit, mert megőrülök! - kérte Zayn, mikor már 10 perce csak sírtam.
- Anya... Anya meghalt! Joey apjával együtt! Miért pont velük történt ez?!
- Édes istenem... - húzott magához szorosabban Zayn.
- A kórházba kell mennünk, Joey már biztos ott van - hebegtem gyorsan, mikor észbekaptam, majd elindultunk.


Zavartan nézelődtem a nagy előtérben. Orromat azonnal megcsapta az undorító kórházi szag.
Az egyik sötét folyosón egyetlen egy lámpa pislákolt. Egy ismerős alakot vettem ki, ahogy arcát kezeibe temetve, görnyedve ül, egyedül.
Joey volt az.
Odarohantam hozzá, majd szorosan megöleltem.
- Mi történt? - szipogtam.
- Nem tudom. Otthon voltam, csörgött a telefon. A rendőrök voltak. Nemes egyszerűséggel közölték, hogy karamboloztak. A másik autó söfőrje volt a hibás, aki nem mellesleg részeg volt. Ő élte túl.
Joey szavai hallatán teljesen összeomlottam.
Hogyan lehet ilyen igazságtalan az élet?! Ártatlan emberek életét veszi el.
Miután valamelyest felfogtam a dolgokat, eszembe jutott, hogy hogyan fogjuk mi eltartani magunkat Joey-val.
- Mi lesz ez után velünk? - fordultam a fiú felé.
- Nem tudom... - rázta meg a fejét. - Valószínűleg el kell adnunk a házat és elköltözünk egy kis lakásba. De hogy hogyan leszünk meg apuék nélkül...
Felsóhajtottam, majd csak bámultam előre, úgy, ahogyan a mellettem ülő két fiú is tette. Erőm már nem volt sírni.

Vártunk, vártunk, és vártunk.
Már 10 óra is elmúlhatott a kórházban; csak egy-egy ápolónő futkorászott ide-oda. A lámpa pislákolása egyre jobban idegesített. Feltevődött bennem a kérdés: mit is csinálunk itt?
De inkább nem kérdeztem semmit, nem akartam én lenni a tudatlan kis csitri...
Fél óra múlva választ is kaptam a kérdésemre.
Kijött egy szigorú arcú, fáradt, öreg, fehér köpenyes orvos, majd felénk indult.
- Jó estét! Önök Bonnie McKartney és Roland Glee hozzátartozói? - kérdezte. Joey-val némán bólintottunk.
- Sajnálom, hogy ennyi ideig kellet várniuk, de annyira összetört a kocsi, hogy órákba telt kiszabadítani a holttesteket - mondta orvosi nyugalommal, mire belőlem megint kitört a sírás. Zayn megsimogatta hátam én pedig vállába temettem arcom.
- Láthatjuk őket? - szedtem össze magam.
- Persze. De biztos abban hogy ilyen állapotban látni szeretné őket? A testeiken számos vágás, ütés van.
- Látni akarom anyát. Bocsánatot kell kérnem tőle - motyogtam úgy, mint egy kisgyerek.
Az orvos megértően bólintott, majd kitárta előttünk a nagy, szürke ajtót. Két hordágy volt bent, fehér lepedővel letakarva, alattuk testek rajzolódtak ki.
Remegve közelebb léptem az egyikhez. Felemeltem a fehér lepedőt; anya feküdt alatta. Arcát és mellkasát sebek borították. Kezembe fettem egyik kezét, csendben sírtam, majd gondolataimban beszélni kezdtem hozzá.

zene

Drága Anyu! 

Sosem gondoltam volna, hogy ez előfordulhat... El sem tudtam tőled búcsúzni, sőt, mondhatni haraggal váltunk el.

A viszonyunk nem volt épp felhőtlen, de a legfontosabb pillanatokban mindig mellettem voltál. 

Kicsi koromtól kezdve szemtelen voltam. Tudom, ezzel sokszor meg is bántottalak. De nem akartam neked rosszat sosem. Csak...néha meggondolatlanul cselekedtem. De te ennek ellenére mindig megbocsájtottál nekem.

Borzasztóan szégyenlem magam. Az utolsó veszekedésünk miatt meg főleg. Bocsánatot akartam tőled kérni, de a büszkeségem győzött. Bármit megtennék azért, hogy visszapörgessem az időt és elmondhassam, mennyire szeretlek, és hogy mennyire sajnálom undok viselkedésem.

 De erre már nem lesz lehetőségem, soha többé. Sajnálom, hogy nem voltam jó gyerek sosem. De köszönöm, hogy te a világ legjobb anyukája voltál. 

Szeretlek.

Tizenegyedik rész'

Sziasztok!
Először is sajnálom, hogy több mint egy hónapig nem hoztam részt...
Mindig volt valami, amiatt az írás nem fért bele az időmbe.
De végre itt vagyok. :) És Hál' Istennek ti is!
Nagyon-nagyon köszönöm, hogy kitartottatok mellettem, és nem iratkoztatok le, sőt még pár új olvasóm is lett. :)
Nem húzom tovább az időt,
Jó olvasást!


- Joey, mesélnem kell - borultam legjobb barátom nyakába.
- Mi történt? - nézett rám kérdően.
- Zayn titkolózik előttem. És időt kért, ameddig rendbe hozza a dolgokat. És nekem fogalmam nincs, hogy mi ez az egész...
- Nem értem én se Zaynt... De nyugodj meg, egyenlőre nem tudsz tenni semmit se. Várj, bízz Zaynbe, mást nem tudsz csinálni - mosolygott rám bátorítóan.
Felsóhajtottam, majd becsoszogtam a terembe.


- Cat! - szólított meg a folyosón Zayn - Lenne kedved filmezni este?
- Most nem kell a "dolgodra menned"? - mondtam flegmán, miközben macskakörmöket rajzoltam a levegőbe.
- Kérlek, ne csináld ezt. 6ra érted megyek, jó?
- Rendben...

Nem értettem Zayn hirtelen legyünk együtt akcióját.
Eddig bezzeg úgy pattintott le, ahogy csak tudott.
Félek, mert nem tudom mit akar. Mire kell neki 3 hét?! El akar tűnni? Vagy rendbehozni valamit? De mit?
Kíváncsian, idegesen és dühösen léptem be a konyhába.
- Van kaja? - kérdeztem anyától.
- Neked is szia, Kislányom - mondta gúnyosan.
- Rossz kedvem van...
Anya csak felsóhajtott, majd megterített nekem.
- Összevesztetek Zaynnel? - ült le mellém.
- Nem mindegy neked?!
- Catherine, vegyél vissza a szádból! - üvöltött rám anya.
- Mert? Nekem nem lehet rossz kedvem?!
- De, de attól még nem kell szemtelennek lenned!
- És ha az vagyok?!
- Catherine! - szólt rám anya.
Dühösen felálltam az asztaltól és feltrappoltam a szobámba.
- Kopp-kopp, bejöhetek? - nyitott be Joey.
- Gyere...
- Min veszekedtetek anyuddal?
- Semmin.Csak egy barom vagyok. Zayn kikészít és már mindenkivel bunkón viselkedek. Nem akartam így beszélni anyuval... - vallottam be.
- Akkor állj fel és kérj tőle bocsánatot!
- Én? Soha.
- Cat, tedd félre a büszkeséged! Ő az anyád!
- Ezt még átgondolom... - morogtam az orrom alatt.
- Amúgy van programod estére? Elmehetnénk moziba - ajánlotta fel Joey.
- Zaynnel filmezünk - mondtam kedvtelenül.
- Ohh.. Hát jó szórakozást - s ezzel szomorúan kicsoszogott a szobámból.
Nem értettem, hogy Joey miért tört le ennyire. Nem hal bele, ha ma nem megyünk moziba...
Na mindegy, kisebb dolgom is nagyobb nála...
Egyre jobban furdalt a lelkiismeret, amiért anyával olyan mogorva voltam... Nem ezt érdemelte.
Mindegy, mielőtt elmennénk Zayn-hez bocsánatot kérek, addig még van időm.

- Cat! Joey! Elmentünk vacsorázni! Majd jövünk! - hallatszott a földszintről anyáék kiáltása.
Ránéztem az órára, öt perc múlva hat. Te jó ég, elaludtam!
Nem tudom, hogy csináltam, eddig még sose aludtam el csak úgy. Biztos a sok idegesség miatt...
Rohamtempóban vágtattam le a lépcsőn, mikor meghallottam, hogy valaki dudál.
Kinéztem az ablakon; Zayn volt az, természetesen. Végignéztem az utcán, anyáék kocsiját keresve, hátha még nem mentek el. Még mindig bocsánatot szertettem volna kérni, de hiába, a kocsi sehol nem volt.
Felsóhajtottam, belebújtam egy tornacipőmbe majd kisétáltam Zayn kocsijához.
- Szia - puszilt meg, mire én hűvösen csak egy "Hello"-t mondtam.
- Cat, kérlek... Ne legyél ilyen velem. Hidd el, nekem sokkal rosszabb. De a legjobbat akarom kettőnknek -fogta meg kezeimet.
Csillogó szemeibe néztem, s bár még mindig dühös voltam rá, hittem neki.

Felmentünk a lakásába, berakott egy unalmas, csöpögős filmet és pedig a karjai közé fészkeltem magam.
- Érdekel a film? - kérdezte Zayn húsz perc után, unottan.
- Nem igazán...
- Rakjak be valami horrort? Vagy csináljunk inkább valami sokkal jobbat? - csókolt meg.
Hagytam, hogy Zayn csókokkal lepje be ruhával fedetlen testrészeimet, majd mikor megszabadítani akart volna a pólómtól, megcsörrent a telefonom.
- Bassza meg... - káromkodott Zayn. - Ne vedd fel.
- Muszáj... - bújtam ki karjai közül.

* Zayn szemszöge*
- Haló? Szia Joey... Mi a baj?.. Jézusom... Neem, ez nem lehetséges. Ne viccelődj ilyenekkel... H-hogy ez komoly? Istenem.... Azonnal indulunk.  - csak ennyit hallottam Cat beszélgetéséből, de nem túl jó hírt kaphatott. Mikor letette a telefont sírva bújt karjaim közé, mint egy kisgyerek.
- Cat, mi történt? Ne sírj kérlek - szedtem ki arcából kósza tincseit, majd letöröltem arcáról a sminktől fekete könnycseppeket.

FONTOS

Sziasztok!

Akinek van bloggerje és/vagy fel van iratkozva blogokra az mindenképpen olvassa ezt el!

>>KATT<<

Annak érdekébe, hogy fel maradjatok iratkozva a blogra, kövessétek be Bloglovinon is!

Kitettem a modulsávba a linket.

Remélem, egy feliratkozót sem vesztek majd el e miatt...

Szerintem amúgy tök fölösleges ez az egész mizéria...

Csak ennyit szerettem volna, Sziasztok!:)

Tizedik rész'

Sziasztok!

Mint látjátok, meghoztam az új részt. :)

Már csak egy vizsgám lesz, kedden, szóval jövő héttől hetente lesz új rész. ;)
A következő jövő hét péntek körül.

Köszönöm a feliratkozásokat, komikat és az 5200+ oldalmegjelenítést.♥
Remélem tetszeni fog a történet folytatása; elég nagy változás fog bekövetkezni rövid időn belül. 
Na de nem fecsegek ki semmit, 
Jó olvasást! ;)

- Lassan mennem kéne... - mondta Zayn úgy húsz perc múlva.

- De miért? Még csak fél kilenc.

- Tudom, de van még egy kis dolgom.

- Milyen dolgod?! Mostanába alig vagyunk együtt, mindig találsz valami kifogást... - húzódtam el tőle.

- Sajnálom... De...

- De mi? Olyan furcsa vagy. Mit titkolsz előlem?

- Nem titkolok semmit! Ne beszélj már hülyeségeket! - mondta ingerülten.

- Ó, akkor miért lettél ilyen ideges? - vontam kérdőre.

- Mert... Mert hülyeségeket beszélsz!

- Nem beszélek hülyeségeket! Ne kezej úgy, mintha egy ostoba tinilány lennénk! - üvöltöttem.

Eddig nem mertem bevallani magamnak, de Zayn már egy jó ideje furcsán viselkedik. "Tanári értekezletekre" jár, mindig "dolga van"... Olyan, mintha csak egy játékszer lennék akivel ideig-óráig elszórakozik.

Nem bírtam tovább magamban tartani könnyeimet, pityeregni kezdtem.

- Shhh, bébi, nyogodj meg - húzott magához Zayn. - Tudod, hogy nekem nem csak egy ostoba tinilány vagy.

- Dehogyisnem... Tudok milyen rosszul esik ez nekem?

- Cat, ne legyél ostoba. Ha csak egy futó kaland lennél nekem, kockáztatnám érted az állásom?

- Te vagy Zayn Malik, bárhol kapnál munkát... Nem nagy cucc ez a tanári állás.

- Elegem van! Mindenre találsz kifogást! Ha nem hiszed el, hogy szeretlek, akkor ne hidd el! De miattad sokkal több forog kockán, mint az állásom...

Zayn az utolsó mondata után faképnél hagyott, kisétált a szobámból.

" De sokkal több forog kockán, mint az állásom..." Mit akart ezzel mondani?

Attól, hogy együtt vagyunk, még nem fogják megölni.

Már nagykorú vagyok, megerőszakolásért se vádolhatják...

Akkor mire célzott?

Nem tudtam megnyugodni a kósza gondoltokkal a fejemben, ígyhát felhívtam Joey-t, hátha ő tud mondani valamit.

Elmeséltem neki mindent, hátha ő pasi-ésszel tud valami használhatót mondani...

- Cat, figyi. Gondolom arra, célzott, hogy őt nem fogják megdícsérni, ha kiderül, hogy egy tanítványával kavar. Kirúgják és a rendőrség is megjegyzi majd a nevét.

- Mivan, ha azért fél, mert ez lenne az utolsó csepp a pohárban? Lehet, hogy régebben is voltak ügyei, és ez lenne az végső húzása.

- Nők... Mindig kombináltok. Zaynnek nincsenek semmilyen ügyei. Túlreagáltad a dolgokat - nyugtatott le Joey.

Sóhajtottam egyet, ráborultam az ágyamra és átgondoltam a dolgokat.

Lehet, hogy túlreagáltam, de akkor mégis miért megy mindig a "dolgára"?

Persze, tudom, hadd legyen magánélete... De ez nekem akkor is fura.

Meg mikor azt mondta, hogy "Nem akarlak elveszíteni"...

Mindig csak apró célzásokat tesz.

Vagy csak én képzelem be?

- Ömm, izé, Cat - szólt hozzám Joey.

- Mi az? - néztem rá kérdően.

- Ne vedd rossz néven, de mi van, ha Zayn megcsal? Vagy veled csal valakit?

- Te-te-tessék? - rebegtem.

- Hát... Ha tényleg annyiszor "van dolga", akkor gondolom a másik nővel van. A célozgatások meg arra utalhattak, hogy esetleg kiderül, hogy veled is viszonya van, meg egy másik nővel is, elveszít téged is, meg másik nőt is.

Pár percig csak némán meredtem magam elé.

Átgondoltam azt, amit Joey mondott. Nem is volt hülyeség... sőt.

- Annak ellenére, hogy fiú vagy, tudsz ám kombinálni te is... - jegyeztem meg.

- Sajnálom, ha valami rosszat mondtam, csak tipp volt.

- Nem, épp ellenkezőleg. Felnyitottad a szemem...

***

Zayn még tegnap este küldött egy SMS-t, hogy reggel 7re jön értem, beszélni akar velem.

- Szia, Cat! - köszönt Zayn.

- Hello... - ültem be a kocsijába.

- Figyelj, sajnálom a tegnapit. Nem akartam veszekedni, se kiabálni. Adj 3 hetet, és mindent rendbehozok.

- Mégis mire adjak 3 hetet? - törtek ki könnyeim. - Addig lerázod a másik nődet?!

- Tessék? Hogy mit csinálok? - értetlenkedett Zayn.

- Jól hallottad.

- Figyelj rám - fogta meg kezeim olyan erősen, hogy ne tudjam őket elhúzni. - Bíznod kell bennem. Nincs semmilyen más nő az életemben rajtad kívül. A 3 hét csak arra kell, hogy ne veszítselek el.

- De mégis miért veszítenél el? - zokogtam.

- Ezt... Ezt még nem mondhatom el, mert te is veszélybe kerülnél.

- Az Isten szerelmére Zayn, ne csináld ezt velem! Milyen piszkos dolgokba vagy te benne?

- Nem mondhatok semmit. Három hetet kérek, semmi mást. Megpróbálok mindent rendbe hozni, jó?

Bizonytalanul bólintottam.

Zayn megpuszilta homlokom, letörölte könnyeimet, majd elintultunk a suli felé.

Kilencedik rész'

Sziasztok!
Tudom, jó rég volt rész..
De ahogy géphez kerülök, írok. Csak sajnos ez is ritkán van, mert van még két vizsga, amire tanulnom kell.
Sajnálom, hogy eddig várattalak titeket, nem volt szándékos.
Ez a rész se lett túl hosszú, tudom.
Ígérem, ahogy vége a tanulásnak, mindegyiken lesz hetente új.
Köszönöm azoknak az olvasóimnak a kitartását, akik még velem vannak, annak ellenére, hogy ritkán van új.



- Elnézést a késésért Tanárnő... - motyogtam az orrom alatt. Épp csak egy percet késtem, de a tanár így is leszedte a fejem.
- Hol voltál? - suttogta Joey.
- Csak... Csak izé lent beszélgettem a földszinten - dadogtam idegesen.
- És kivel beszélgettél? - kérdezte Joey olyan "nekem nem tudsz hazudni" hangsúllyal.
- Mi ez, vallatás?!
- Nem, csak kíváncsi vagyok.
- Ne légy az, mert hamar megöregszel - kacsintottam, s elmerültem az irodalomkönyvemben.
Joey kicsit megsértődött, mert nem mondtam el, hogy miért késtem. Megszokta, hogy mindent elmondok neki, az összes apróságot is. Nem tudta, mi lehet az, amit el akarok előle titkolni.
- Cat, ne csináld már ezt velem! Olyanok vagyunk mint a testvérek! - tört ki Joey, immár a szünetbe.
- Majd idővel meg fogod tudni, ne aggódj - mondtam nyugodtan.
- Nemár!
- Joey, nyugi már! Ez nem olyan dolog, amit az ember csak úgy elmesél! - szaladt ki a számon az utolsó mondat.
Mihelyt kimondtam, Joey ledermedt.
Zavartan, összevont szemöldökkel nézett rám, durcásan. Nyomtam egy baráti puszit az arcára, majd megragadtam csuklóját és kifelé húztam az épületből.
A sulitól pár méterre Zayn állt, cigivel a kezében.
- Na de Tanár Úr, rossz példát mutat a gyerekeknek - csipkelődtem vele.
- Maga mondja? Nem is tudom, ki huncutkodott szertárban - suttogta fülembe.
Éreztem, ahogy elpirulok.
- Este átjössz? - tereltem el a témát.
- Ha szeretnéd...
- Várlak - mosolyogtam rá.
Joey csak a szemeit forgatta.
- Nyálasak vagytok - jelentette ki, mikor Zayn már hallótávolságon kívül volt.
- Csitt! - böktem oldalba.

***

- Szia anya! - köszöntem amint beléptem a házba.

- Találd ki mi történt! - mondta anya izgatottan, köszönés nélkül.

- Ömm fogalmam sincs. - néztem rá furán.

- Joey apja megkérte a kezem! És képzeld, hozzájuk fogunk költözni! - lelkesedett anya.

- Komolyan? - kerekedtek ki a szemeim. 

Anya izgatottan bólintott.

Átöleltem, s együtt örültünk. 

El se hiszem, hogy egy házba fogunk lakni Joey-val.

Anya megmutatta a gyűrűt, amit kapott, és mindent elmesélt, hogy tegnap este egy gyönyörű étteremben voltak Mike-al stb...

Nem nagyon kötött le a dolog, de végighallgattam.

Anya beszéde után felhívtam Joey-t.

- Te is csak most tudtad meg ezt az egészet? - nevettem a telefonba.

- Nem, én már tegnap este tudtam - nevetett Ő is.

- Héé, és miért nem mondtad el?

- Mert azt akartam, hogy anyudtól tudd meg. Egyébként mikor jöttök? Apám már totál kész van, makulátlanra súrolta az egész házat - nevetett fel.

- Nem tudom, de gondolom a hétvégén fogunk átpakolni. Enyém lesz a padlás szoba? - kérdeztem.

- Igen - nevetett Joey.

Joey-éknál az egyetlen egy üres szoba volt, a padláson. Kizárásos alapon gondoltam, hogy az lesz az enyém. De nem rossz az a szoba, sőt. Külön lépcső vezet fel oda, olyan, mintha egy külön kis birodalom lenne.

- Na megyek, kitakarítom a leendő szobád. Szia - mondta gúnyosan Joey, majd bontotta a vonalat.

Kicsit furcsa volt még a gondolat, hogy elköltözünk, de egyenlőre jó bulinak tűnik.

***

- Bejöhetek? - kérdezte Zayn az ajtómban.

- Persze! - pattantam fel az ágyról. - Miért csak most jöttél? - biggyesztettem le ajkaimat.

- Tanári értekezlet volt.

- Értem...

- Van valami baj? - kérdezte Zayn aggódva. Leült az ágyamra és az ölébe húzott.

- Nincs. Csak fáradt vagyok - ásítottam. - Bedobozoltam az összes könyvet, dísztárgyat a házból.

- Minek? Ugye nem költöztök el? - kérdezte kétségbeesetten.

- De... - húztam az agyát.

- É-és hova?

- Messze...

- Ezt nem teheted velem, Cat.

Szemeiben mintha könnyek kezdtek volna gyűlni.

- Sajnálom - mondtam szomorúságot tettetve.

- Nem engedlek el! - szorított magához. - Nem fogsz elköltözni!

- Akkor se, ha csak a szomszédba mennék? 

Zayn zavartan nézett rám.

- Csak Joey-ékhoz költözöm! A szüleink összeházasodnak! - mondtam nevetve.

- Ó, hogyte milyen kis... - mondta mérgesen Zayn. - Rámhoztad a frászt!

- Aranyos voltál - mosolyogtam - " Ezt nem teheted velem, Cat." - utánoztam, mire Zayn csikizni kezdett.

- Elég már! - mondtam nevetve, miközben az ágyamon fetrengtünk.

Zayn abbahagyta a csikizésem, s felém támaszkodott.

- Nem akarlak elveszíteni. - suttogta.

- De hát nem fogsz - simítottam végig enyhén borostás arcán.

Zayn fájdalmasan felsóhajtott, majd mellém feküdt.