Ötödik rész'

- Na, mi volt tegnap?- kérdezte Jenna.
- Semmi.... -válaszoltam unottan. Nem volt kedvem Jenna sikoltozásához.
- Cat, tudom, hogy ez nem igaz. Zayn teljesen rádkattant! Mesélj már!
- Na jó... -adtam be a derekam.- Tegezzük egymást tanórákon kívül, Zayn-nek hívom, ő pedig végre Cat-nek, és...egy kicsit közelebb kerültönk egymáshoz.
- Úristen! -hüledezett Jenna. -Ez komoly?! Nekem sose lesz esélyem még kettesbe se lenni vele. Ti meg...
- Psszt már! Ha valaki megtudja, esküszöm megöllek!
- Nyugi, kussolok.

Joey egész nap cukkolt Malik miatt.
Matekon semmi érdekes nem volt. Megmaradt a Catherine megszólításom, és persze a táblához is nekem kellet kimenjek.

- Nem jössz át? -kérdezte Joey suli után.
- De. Figyi, mi lenne ha összedobnánk egy gyertyafényes vacsit a szüleinknek?
- Okés! Apám tegnap csak anyudról tudott beszélni. -nevetett Joey
- Ne is mond. Anyám ugyan ez;Joey apja így, Joey apja úgy...

Gyorsan összedobtuk a kaját, majd meg is érkeztek a szüleink. Joey-val felvonultunk az emeletre, hogy ne zavarjuk őket.
- Szerintem anyud ma itt alszik.-nevetett Joey. -Nyugodtan maradj te is.
- Szerinted Zayn akar valamit, vagy csak szórakozik velem? -kérdeztem figyelmen kívül hagyva Joey-t.
Az ágyán ültem, egy párnát szorongatva. Joey felállt, odajött mellém s átölelt:
- Pasiként mondom, ha szórakozna veled nem tegezne. Ha pedig csak arra kellenél neki, már bepróbálkozott volna. -mosolygott rám bíztatóan.- Bejön neked, ugye?
Nem válaszoltam, csak a párnába temettem a fejem, s üvöltöttem eggyet. Joey felnevetett. Tudta, hogy ez igent jelent.
De én félek. Félek, hogy megint csalódnom kell.
16 évesen megismertem egy fiút egy buliban. Lefeküdtünk aznap este..megbántam, de másnap bocsánatot kért. 1 hónap múlva összejöttünk. 3 évig jártunk. De ez csak látszat volt. Ő folyamatosan megcsalt, és én hülye észre sem vettem. 3 évig éltem abban a hitben, hogy szeret. Míg végül egy SMS-ben vallott be mindent. Majd elköltözött.
Azóta teljesen megváltoztam. Addig a suli divatpicsái közé tartoztam: műköröm, magassarkú, póthaj...Mindenki a "barátom" volt. Most pedig a legjobb barátom fiú, többet keresem a fiúk társaságát, egyetlen egy barátnőm van.
Mégis boldogabb vagyok, mint akkor. Viszont azóta nem merek hinni egyetlen pasinak sem..



- Megvárjalak különmatek után, vagy ne? -kérdezte másnap Joey.
- Nem, köszi, menj csak haza. -mosolyogtam.
- Este jössz bulizni?
- Nemtudom, majd még hívlak, jó?
- Rendben, szia.- köszönt el.
Borzasztó napom volt.Mindenki engem szivatott ma. És még külön matek is lesz...

- Szia. -köszöntem Zayn-nek aki az asztalánál irogatott.
- Szia, gyere csak. Üllj le, pillanat és befejezem.
Lepakoltam egy padra és rádőltem a cuccaimra.
- Fáradt vagy? -mosolygott rám mikor felnéztem.
- Csak egy csöppet...-mormogtam álmosan.
- Mi lenne, ha a mai órát elhalasztanánk?
- Tényleg elmehetek? -csillantak fel a szemeim.
- Igen.....ha akarod...
- Köszönöm. Szia. -köszöntem el gyorsan, s már ott se voltam.
- Szia.....- suttogta  utánam Zayn. Hangjában szomorúság hallatszott.

Igazából...nemtudom miért jöttem el. Akkora egy idióta vagyok. Szívesen lettem volna Zayn-el, de én hülye, eljöttem. Lehet, hogy azért volt szomorú?

Estefelé átmentem Joey-hoz, hátha neki jobban alakult a napja.
- Szia!- köszönt nagy vigyorral az ajtóban.
- Mi történt? -néztem rá csodálkozva.
- Ne fogod elhinni, de összejöttem valakivel. -mesélte nagy vigyorral.
- Na, mond már, kivel?
- Jenna-val!

Csak álltam, lefagyva.
Eddig Joey-ra tényleg csak úgy tekintettem, mint a bátyámra. Most viszont mégis megmagyarázhatatlan érzésem támadt. Nem jönnék vele össze, tehát ez nem féltékenység... Annál sokkal rosszabb.

- Cat, Cat?!- lóbálta kezét előttem Joey.
- Jajj, bocsi, csak elgondolkoztam. Örülök nektek. - erőltettem egy mosolyt.
- Cat, mi a baj? Ismerlek már... Volt valami Malik-al?
- Nem, elmaradt az óra.
- Hogy-hogy? -csodálkozott.
- Megkérdezte, hogy szeretném e, hogy elmaradjon, és én hülye igent mondtam. Látszott rajta, hogy nem ezt a választ várta...
- De miért jöttél el?!
- Nemtudom, nemtudom! Akkora egy idióta vagyok.
- És most ez a gond? Ne parázz, annyiszor fogtok még találkozni! -vigasztalt Joey.
- De...Neked ottvan Jenna, anyunak apud, nekem pedig nincs senkim, és nem is lesz. Zayn-t is elcsesztem!- törtek ki a könnyeim.
- Hidd el nekem, hogy nem csesztél el semmit. Fog még keresni Zayn. -mosolygott rám édesen.

Negyedik rész'

Sziasztok.!
Remélem nem haragszotok, hogy régen hoztam új részt...
De igyekszem mostantól kitenni magamért;)
Hope u like it ;)


- Elnézést a késésért Mr.Malik. -léptem be.
- Semmi gond, Catherine. Ülj le kérlek. -mondta kimérten, de vigyorogva.
Furcsa volt, hogy nem magázott. Eddig senkit se tegezett.
- Ehhmmm....többiek? -kérdeztem. Tudtam, hogy valószínűleg kettesben leszünk, de azért reménykedtem, hátha nem.
- Nem lesznek többiek. Csak te...meg én.- vigyorgott rosszfiúsan.
Nyeltem egy nagyot, majd leültem. Próbáltam figyelmen kívül hagyni Malik mondatát. " Nem lesznek többiek. Csak te...meg én..."
- Catherine... Catherine?!- próbált kizökkenteni gondolataimból Malik.
- Jajj, bocsánat...én csak... elbambultam.
- Semmi gond. Leülök melléd. Így könnyebb lesz magyaráznom. -s ezzel le is ült mellém. Persze arcán ott volt az elmaradhatatlan rosszfiús mosoly.
Elkezdett valamit a törtekről, meg az egyenletekről...
 Végig csak néztem és néztem őt..  Édes volt ahogy magyarázott nagyba, és csak magyarázott...
- Cat...már megint elbambultál? -nézet rám kérdően.
- Elnézést Mr.Malik....-motyogtam full vörösen. - Hééé, maga hogy-hogy Cat-nek hívott? -csodálkoztam mire Malik felröhögött.
- Remélem nem gond. De hívhatlak Catherine-nek is. -kacsintott.
- Hahaha...-nettem fel gúnyosan.
- Apropó, mi lenne ha a külön órákon Zayn-nek hívnál? A Mr.Malik túl hivatalos.
- Öhm....rendben. -mondtam zavartan.
Bár...nem hiszem hogy sikerülni fog... Igaz, hogy Malik nem néz ki egy tanárnak, de akkor is.
- Nos..mivel már alig van időnk, nem kezdünk új feladatba. - nézett rá az órájára. - Amúgy hány éves vagy? -kérdezte félvállról.
- 20 leszek májusban.. - mondtam csodálkozva. -És ön? Vagyis izé....te?- kérdeztem mire Malik arcára vigyor húzódott.
- 25 leszek januárban.- válaszolt.
Rámosolyogtam, majd összepakoltam a cuccaim és az ajtó felé vettem az irányt.
- Akkor..holnap matekon, Mr.Ma... úgyértem, Zayn. -javítottam ki magam.
Közelebb lépett hozzám, könyökével a falnak támaszkodott, s valami hihetetlen tekintettel nézett rám.
- Várlak.- suttogta arcán kaján vigyorral.


- Na, mi volt tegnap Malik-al? -kérdezte Joey vigyorogva. -Ugye nem döntött meg?
- Hülye vagy?! -röhögtem fel. -Dehogy is...
- Még nem....de egyszer úgyis be fog következni. -kacsintott.
- És ha igen? Nincs megtiltva.
- Chh, már nem is ellenkezel! Szóval belemennél?
- Nem, és ezt a témát hanyagoljuk. Nem volt semmi különös...Viszont tegeződünk, meg Zayn-nek hívom, persze csak a külön órákon...
- Mondtam én hogy rádnyomult! -nyújtotta ki a nyelvét Joey.
- Lehet...

Mi van ha Malik tényleg akar valamit? Bár....miért pont tőlem?! Pff.... hogy nézek ki?!
 Ő is megmondta hogy fiatalabbnak tűnök a koromnál, plusz még idősebb is nálam 5 évvel...
Na meg tanár...Ki is rúgnák szépen ha valami kitudódna....

- Amúgy még mindig nem jöttél rá, hogy mi az amit tegnap énekeltem neked? -kérdezte Joey.
- Nem, de elárulhatnád végre.
- Nem fogod elhinni, de egy régi One Direction szám.
- Micsoda? -kerekedtek ki a szemeim, mire Joey csak felröhögött.
- De tetszett, nem? Akkormeg nem mindegy, hogy ki énekli? Ráadásul ha összemelegedtek Malik-al, nem kéne utálnod a volt bandáját. - kacsintott.

Harmadik rész'

Sziasztok.!:)
Bocsi, hogy csak most hoztam :// De azért remélem nem haragszotok.:)
Hope u like it ;)x

- Remek, elkéstem. -bosszankodtam magamba, amikor megláttam, hogy már 7:55-van. Te jó ég, és még csak most keltem fel?!
Joey tízszer hívott. Gyorsan magamra ráncigáltam egy nadrágot, egy kezem ügyébe akadó pólót, megfésülködtem és rohantam is.

Útközben eszembe jutott, hogy miért is sietek én annyira?! Az első órát már úgyis lekéstem, akkormeg nem mindegy? Ígyhát bementem a legközelebbi kávézóba meginni egy kávét. De annyira elszaladt az idő, hogy már hirtelen 8:55 volt. Életemben nem kávéztam még ilyen lassan... Ígyhát felpattantam és sprinteltem is. Tudtam, hogy nem érek be 9-re, de ha még egy órát ellógok anya kinyír.
Nagy nehezen, lihegve beértem suliba, pont csöngetésre. Felrohantam a lépcsőn és... álljunk csak meg? Milyen órám is van? Gyorsan kikotortam az órarendet a táskámból, hogy megnézzem. És hát persze hogy matek! Jobb nem is lehetne... Malik biztos ki fog nyírni.
Vettem egy mély levegőt majd benyitottam a terembe.
- Elnézést a késésért tanár úr....-motyogtam miközben a helyemre mentem.
- Semmi gond, Catherine. -vigyorodott el.- Biztos hosszú volt az éjszakája.
Az egész osztály röhögésbe törti ki. Én csak  egy gyilkos pillantást vetettem Malik-ra, mire még nagyobb vigyor húzódott arcára.
Épphogy leültem és kipakoltam a könyvem már szólított is:
- Catherine, kérem jöjjön, és oldja meg a feladatot a táblánál.
- Én?!-csodálkoztam
- Igen. -bólintott ismételten vigyorogva.
Sóhajtottam egyet majd nagynehezen kivánszorogtam. Azt se tudtam, hogy mi a feladat. Csak álltam az üres tábla előtt. Éreztem a tekinteteket a hátamon...és lejjebb.
Az első sorban ülő stréberek súgni próbáltak, de én még ahhoz is hülye vagyok hogy megértsem....
- Na, miért nem ír semmit a táblára? -kérdezte, persze vigyorogva.
- Mert azt se tudom mi a feladat.
- Huszadik oldalon a harmadik.
- Jó, tökmindegy. Úgyse fog menni.-s ezzel a helyemre indultam. Hiába...utánamjött, s megfogta a karom.
- Catherine, ne adja fel ilyen hamar. Legalább próbálja meg. -nézett mélyen szemeimbe.
Megforgattam a szemeimet, majd erőt vettem magamon és visszamentem a táblához.
 5 perc gondolkodás után rájöttem, hogy nem is annyira nehéz.... És csodák csodájára meg tudtam csinálni a feladatot.
- Nagyon jó. Látja, nem szabad feladni.- kacsintott Malik. -Nos...itt egy másik feladat, lássuk mit kezd vele. -bökött rá egy egyenletre.
Na neeee....Ezt neee... Fogalmam nem volt róla, hogy mit kéne ezzel kezdeni. Csak álltam és bámultam.
Malik kérdően nézett rám.
- Nem értem. Tényleg nem értem...nem feladom, hanem nem értem.- böktem ki.
- Kár, pedig ha meg tudtad volna csinálni, adtam volna egy ötöst....De nembaj, majd délután átbeszéljük, úgyis jössz. El ne felejtsd!- kacsintott.
Megforgattam a szemeimet, majd a helyemre trappoltam.
- Azta! Hogy rádnyomult Malik! -mondta Joey.
- Mi!? Pfff....Dehogy is!
- Dehogynem! Úgy nézte  a segged...
- Joey! -üvöltöttem fel.
- Igen, Catherine? Miért olyan dühös? -nézet rám kérően Mr.Malik. -Kérem, ossza meg az osztállyal, mit tett Joey.
- Hát... öhh...szóval....-habogtam.- Kritizálta a matektudásom.
- Hmmm....Egy gond van. Joey nem kritizálhatja azt, ami magának nincs. -mondta kimérten.
Az osztály megint röhögésben tört ki.
Ezt nem hiszem el. Esküszöm, megölöm ezt az embert.

Hál' Istennek hamar eltelt az óra, az utolsó kettő pedig el is maradt, úgyhogy elmentünk megebédelni Joey-hoz. És persze utána még egy matek. Ezaz....
Maradt még időnk, úgyhogy Joey gitározni kezdett. Nem akarja beismerni, de nagyon jól énekel és gitározik.  Szerencsére én mindig rá tudtam venni, hogy énekeljen, most is sikerült.
Valami ismeretlen dal volt, de nagyon tetszett.

 ....So get out, get out, get out of my head 

And fall into my arms instead 

I don't, I don't, don't know what it is 

But I need that one thing 

And you've got that one thing 

- Hmm, ez még nem is hallotta tőled, de nagyon tetszik. -mondtam miután véget ért a dal.

- Örülök.-mosolygott. -De ha tudnád, hogy kik éneklik valójában.. Na mindegy, most menj, nehogy elkéss Mr.Malik-tól. -kacsintott.

Jézusom, 14:53-van, nekem pedig egészre oda kéne érnem. Megint el fogok késni.

- Elnézést, tudom, megint késtem. - lihegtem az ajtóban. Mihelyt beléptem, észrevettem hogy Malik tök egyedül van. Azt hittem, legalább 4-en leszünk. Így kettesben eléggé kínos lesz.

Második rész'

Reggel ismét arra a szörnyű hangra ébredtem. Brrrr, ébresztő.
A szokásos reggeli készülődés után lerohantam Joey-hoz, aki már várt rám.

A suliba Jenna ismét sikoltozásba kezdett. Látta, és beszélt is Malik-hoz.
- Jajj de jó....- mormogtam ironikusan miközben levágtam magam a padra.
Ráfeküdtem a táskámra, becsuktam a szemem, és igyekeztem kihasználni azt a pár percet ami még csöngetésig van. Ja igen, mondanom sem kell, mi az első óra... Matek. Oh yeah, nem is vágyok másra, mint Mrs. Shirley idegesítő nyávogására. ' Cat, figyelj  ide!' 'Már megint rossz ez a feladat!'   Még mindig a fejembe zúg a rikácsolása...
Becsöngettek, eljött a vég.
Mindenki a helyére vánszorgott, majd vártuk, mikor jön be a tanárnő. De sehol senki.
Már épp le akartak menni a stréberek tanárért, mikor bejött Malik.
-Hát nem nagyszerű?! - mondtam magamban keserűen.  Persze, legyek szar matekból, pont úgy, hogy ő a tanár.
Jenna és Amanda egyből odasiettek hozzá, mire az egész osztály egybehangzó 'Úristen, ne kezdjétek már megint.'-ben törti ki.
- Lányok, kérlek, üljetek le. -Szólt kimérten hozzájuk. - El akarom kezdeni az órát.
Jenna-ék a helyükre csoszogtak, majd Malik újra elkezdte prédikálását.
- Szóval, én fogom tanítani a matematikát. Remélem együtt fogtok működni velem. Apropó, a megszólításom Mr. Malik. Akkor kezdhetjük? Először is, felolvasom azoknak a nevét, akiknek heti 6 órában van matekjuk.  -Mondta Mr. Malik.
- ...Jeremy Parker, Nina Knowles...- olvasta a névsort.- És végül de nem utolsó sorban Catherine McCartney.
Amint kimondta azt, hogy Catherine, megállt a szívem. CATHERINE?! EZ KOMOLY?!
Senki, de SENKI nem hívott így, sose. Még a tanárok is Cat-nek hívnak, sőt, az igazgató is...
- Khm, Mr. Malik, ha kérhetném, hívjon Cat-nek.- szóltam hozzá udvariasan, mosolyt erőltetve.
- Meglátom mit tehetek az ügy érdekében, Catherine. -mondta gúnyosan, hatalmas vigyorral.
Az egész osztály tátott szájjal nézet. Tudják, hogy ez a gyenge pontom. Ha valaki így szólít, megkeserítem az életét. Ne gondoljatok rosszra, azért ölni nem ölök... De kölcsön kenyér vissza jár. Most viszont mit tudok csinálni?! Ő egy tanár! A kicseszett matektanárom.
Az óra csendesen telt, Mr.Malik csak magyarázott a tantervről.
De kifelé a teremből utánam szólt:
- Catherine! Hallottam rólad egy két dolgot... bukások, pótvizsgák... És úgy döntöttünk az osztályfőnököddel, hogy heti 2x külön foglak korrepetálni. Szerdán és pénteken, 3kor.
- Micsoda?! Heti 8 matek? Naneeeeeeeeee. -döbbentem le.
- Sajnálom, de ha nem javulnak a matek jegyeid, muszáj lesz. -mondta szintén vigyorogva.
Sóhajtottam egyet, majd kicsoszogtam a teremből.

Hazaérve belekezdtem a teljes önsajnáltatásomba. Nagy adag vanília fagyi, laptopozás...
Anyának meséltem el először a mai történteket. Jenna tuti nem tudna végighallgatni anélkül, hogy ne sikítozna...
- Szia Kicsim! Milyen volt az első nap? -ölelt meg.
- Borzasztó....-dünnyögtem. -Képzeld, heti 8 matekórám lesz, ebből 2 külön korrepetálás. És persze mind Mr. Malik-al! Ja, és a legjobb, hogy Catherine-nek hív.
- Nagyon helyes, hogy nem becéz. Kell neked egy kis szigor. Örülök, hogy végre jött egy komoly tanár.-mondta anya komoran.
- Tessék?! Hahó te idegen, hova vitted az anyámat?!
- Cat, ne viccelődj. Komolyan mondtam amit mondtam. És nekem nehogy el merj szökni egyetlen egy óráról is, mert nem kapsz zsebpénzt! -fenyegetőzött.
- De már 19 múltam, nem adhatsz büntetést?!
- De igen. Ameddig az én házamba laksz, és az én pénzemet költöd, igen. Apropó, hány éves ez a Mr.Malik?
- 24.
- Olyan fiatal? És jól néz ki? -érdeklődött anya, meglehetősen perverzen.
- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Neked ott van Joey apja!
- Jól  van na, csak kérdeztem....

Első rész'

Sziasztok.!:)
Mint látjátok, új blogot kezdtem, ami szintén egy fanfiction, Zayn Malik-al. Nem is beszélek többet, remélem tetszeni fog, feliratkoztok és komiztok is.

Hope u like it;)

*Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr*-ébresztett a telefonom, pontban 6:30-kor.
Bármit, bármit szívesebben megtettem volna, mint hogy felkeljek....
Ez az utolsó évem a gimibe...Ez lesz a legnehezebb...
Főleg, hogy matekból idén is pótvizsgáznom kellet...A vén Mrs.Shirley nem adta meg a kettest, így végig tanulhattam az augusztust. Na de mindegy, a lényeg, hogy átrugdostak kettessel.

Nagy nehezen erőt vettem magamon s felkeltem. A tükörbe nézve majdnemhogy megijedtem saját magamtól...Remek, így kezdem a legelső napot. Mondjuk mit is várok egy hétfőtől?!
Rohamtempóban kivasaltam a hajam, húztam egy tusvonalat a szemem fölé, egy kis szempillaspirál és már rohantam is le a lépcsőn. Nyomtam egy puszit anyu arcára, majd ki is viharzottam a házból.
Joey már várt rám. Apropó, Joey. Ő a legjobb haverom, egy osztályba járunk, itt lakik 2 házra, úgyhogy minden nap együtt megyünk suliba, és általában együtt is jövünk haza. Ráadásul lehet, hogy a szüleink össze fognak jönni. Az apja szingli, anya is, és elég sokszor találkozgatnak mostanában.
Megöleltem Joey-t majd elindultunk a vég felé...vagyis a suliba. Egyszerűen utáltam. Nem csak a matek miatt. Korán kell kelni, a tanárok vének, az osztálytársaim pedig...fogalmazzunk úgy, hogy érdekesek.
Beérve a suliba kezünkbe nyomták a könyveinket, majd felcsoszogtunk az osztályterembe. Jenna azonnal a nyakamba ugrott:
- Úgy hiányoztál! -ölelt meg.
- Még jobban hiányozni fogok, ha megfojtasz... -mormogtam.
Jenna végre elengedett szorításából, s elkezdett mesélni a nyomikról.
- ..... És Lou olyan édes volt! Annyira szép pár Eleanorral! - blablabla, magyarázott Jenna. Imádom őt, de ezeket a selyemfiúkat ki nem állhatom. Ő meg azt utálja, hogy utálom őket,és selyemfiúnak hívom ezt az 5 nyápicot. Ugye öten vannak egyáltalán?!
- ....És képzeld, az egyik itt fog tanítani! Ez egyszerűen felfoghatatlan! Egy álmom vált valóra! -áradozott tovább Jenna.
- Mivan?! - esett le az állam, amint felfogtam, hogy mit is mondott.
- Jól hallottad! Hát nem nagyszerű!
- Deh, nagyon is.
- Amúgy miért tanítanak?! A hírességeknek nem szokásuk tanítani egy gimiben. -szállt be a beszélgetésbe Joey.
- Milyen hírességek?! Csak egy lecsúszott banda, akikért régen minden tinilány oda volt. De most, hogy  már felnőttek, nem hiszem hogy a 15 évesek értük, a 24 körüli lecsúszott popsztárokért rajonganának. -jegyeztem meg keserűen.
- Először is, nem "lecsúsztak", csak szüneten vannak. Másodszor pedig igenis szép dolog, hogy Zayn tanítani fog. Legalább ő nem szállt el magától. -állt ki Jenna az 'igazáért'.
- Jó, hagyjuk inkább.-vágtam le magam a legutolsó padba, majd mellém Joey is.
És aztán, megjött a halál, Amanda szerepében. Ő volt Jenna 'Nyaljuk Együtt Az 5 Nyápic Seggét' barátnője. Mindig csak róluk tudtak beszélni, és egyszerűen már megőrjített. Jenna-t imádom, ha nem a búzákról beszél, Amanda viszont önmagában is borzasztó. Utál, mert nem vagyok egy lányos lány, és mert nem tanulok jól. Meggyőződése, hogy kukás leszek.  Végül is, van benne valami...
Becsöngettek, majd mindenki a helyére vánszorgott. Bejött az ofőnk, elmondott minden fontos tudnivalót, hogy egész évben szívni fogunk, majd felolvasott egy névsort. Azokat, akiknek heti 6 matek órájuk lesz, a 3 helyett. Felsorolta az összes jó matekost, majd hozzácsapta az én nevem is a névsorhoz.
- De tanárnő, nekem miért kell annyi matek óra?! Nem vagyok valami hűde tehetséges.... -tiltakoztam.
- Hát nem, de mivel te állsz a legrosszabbul, muszáj felzárkóznod a többiekhez. Ezért heti 6 matek órád lesz, plusz még lehet, hogy korrepetálásra is kell járnod. -mondta ridegen.
Remek....Legalább Joey is jön velem, majd róla másolok, mivel ötös matekból.
Elmondott még pár dolgot, köztük azt is, hogy Zayn Malik is itt fog tanítani. Hiphip Hurrá.
Végre elmehettünk, bár inkább maradtam volna, ugyanis kint zuhogott az eső. Köszönjük Bradford.
Joey odaadta a pulcsiját, majd hazáig rohantunk. De mivel én okos, otthon hagytam a kulcsom, anya pedig nincs otthon, mehettem át Joey-hoz.
Megszárítkozunk, majd a kanapéra telepedve kockultunk unott fejjel.
- Van egy öltetem! - csillant fel a szemem,, és arcomra gonosz vigyor ült. - Mi lenne, ha megnéznénk ennek a Two Way-nek a videóit és kiparodizálnánk őket?
Joey a homlokára csapott.
- Az One Direction!- röhögött fel.
- Az mindegy. A lényeg, hogy értetted mire gondoltam. -nevettem el én is magam.
- Szép barátnő vagy, hogy még Jenna kedvenc bandájának a nevét se tudod....
- Csitt. -böktem oldalba. -Akkor kezdhetjük?
Joey bólintott, majd elindítottam egy számot tőlük. Valami Kiss You volt.... Ahogy az a felállított hajú, (asszem ő az a  Zayn) "vezette" azt a motort. Joey-val sírtunk a röhögéstől. Aztán azok a felsőtestek...pfejjj, én a helyükben nem mutatkoznék így. És a matrózjelmezek...mint az ovisok, komolyan.
Olyan jól elszórakoztunk rajtuk, hogy észre se vettem, hogy beesteledett. Elköszöntem Joey-tól majd hazamentem. Gyorsan letusoltam, bedobáltam a táskámba a könyveimet, majd rögtön be is dőltem az ágyba.
Azon agyaltam, vajon mit fog tanítani ez a Malik?