Tizennegyedik rész'

Fáradtan nyitottam ki szemeimet az ébresztőm utálatos hangjára.
Az elmúlt pár nap megrázó eseményei után vissza kell állnom a régi kerékvágásba.
Anyáékat tisztességgel végső nyugalomra helyeztük. Rég nem látott Sarah nénikém lett a gyámunk, aki ugyan nem költözött hozzánk, hisz így is van 3 gyermeke, havonta ránk néz. Pedig hivatalosan egy felnőttel kéne élnünk, de jobb így. A történtek után nem szeretnék egy fontoskodó nagynénit, vagy kicsodát.
Erőt vettem magamon, és kibújtam pihe-puha ágyamból. Tekintetem az ablakra tévedt. Szürke, őszi idő volt odakint. Sárga levelek lepték be a füvet. Az udvar elhagyatott képe csak még jobban lelombozott.
Pizsamám helyére utcai ruhát vettem fel, elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet, majd nekiláttam reggelit készíteni.
 - Francba - szitkozódtam a hűtő előtt.
Elfelejtettem bevásárolni. Vagyis... az igazat megvallva eszemben sem volt. Eddig megszoktam, hogy van kaja, nekem csak ki kell venni a hűtőből.
Néztem még pár percig a margarint és az uborkát, ami már lassan fonnyadt, majd véglegesen tudomásul  vettem, hogy tényleg nincs itthon semmi étel.
Hagytam egy üzenetet Joey-nak, hogy menjen be reggel a boltba ha akar reggelizni, én pedig a suli felé vettem az irányt.
- Cat! - kiáltott fel Jenna, amint meglátott. Nem láttam már egy ideje, mert nem volt kedvem találkozni senkivel. Telefonon értesült arról, ami történt. Szorosan magához ölelt, majd könnyekkel teli szemmel nézett rám. - Annyira sajnálom! Segítek, amiben tudok, csak szólj!
Elmosolyodtam, majd leültünk egy padra, és segített az elmúlt pár nap lemaradásának bepótlásába.

Egész nap más sem hallottam, csak "Részvétem" "Kitartást" "Szegénykém"  és az ehhez hasonló szavakat, amiket ilyenkor szokás mondani. Úgy néztek rám, mint egy fekete bárányra.
Minden tanár faggatott, hogy mi történt, hogy történt, kivel fogunk lakni, satöbbi.
Elegem volt. Nem akartam semmi mást, csak hazamenni, venni egy forró fürdőt és aludni.
Amint kicsöngettek az utolsó órámról, a lehető leggyorsabban siettem le a lépcsőn. Az épület előtt Joey-t várva eleredt az eső. Úgy döntöttem, lassan elindulok hazafelé, ő meg majd jön utánam.
A sarkon egy fekete terepjáróra lettem figyelmes. A sötétített ablak nem volt valami bizalomgerjesztő, se mindennapos. Veszekedésre lettem figyelmes. Mintha egy ismerős hangot hallanék. Embereket pillantottam meg a jármű mögött.
Óvatosan közelebb lopóztam.
- Meddig akarsz még várni?! Az üzlet az üzlet, és te belementél! - mondta egy ismeretlen, arrogáns férfi hang.
- Tudom, tudom. Csak még egy hetet adjatok.
- Még egy hét?! Tudod hányszor mondtad már ezt? A hétvégére legyél készen!
- Rendben - mondta bizonytalanul.
- Elmondod neki még ma, vagy megbánjátok mind a ketten! - fenyegetőzött az egyik alak.
- De ez nem olyan egyszerű...
- Ó tényleg? Mondta valaki, hogy egyszerű lesz? Eldöntötted, vissza akarsz térni. Beleegyeztél az üzletbe, most már nincs vissza út. Hétvégén jövünk érted - mondta a pasas, majd hirtelen a kocsi ajtajához vette az irányt.
Megpróbáltam elmenekülni, de akadályba ütköztem.
- Cat! - kiáltott fel Zayn. - Mi az Isten keresel itt?
Láthatóan nem örült hirtelen látogatásomnak.
- Mégis mi folyik itt? Hova visznek hétvégén? Milyen üzletről beszéltek? - vontam kérdőre. Könnyeim patakokban folytak arcomon.
- Menjünk át hozzám, mindent megmagyarázok - próbált lenyugtatni.
Eközben a nagy, fekete autó elment, az iskola előtt levő tanárok pedig minket bámultak.
Zayn megragadta a karom, majd a kocsijába húzott.
Az út csöndesen telt. Csak az én kétségbeesett szipogásom és kinti eső csapott zajt.
Felmentünk Zaynhez, adott egy csésze teát, leültettet maga mellé a kanapéra, majd arcát kezeibe temetve görnyedt mellettem.
- Hallgatlak - mondtam rekedten.
- Ígérd meg, hogy szeretni fogsz azután is, amit mondani fogok.
- Ígérem, de mondjad már - türelmetlenkedtem.
Láttam Zaynen, hogy nehezére esik egy szót is szólni.
Kezével megkereste enyémet, tekintetét továbbra is a földnek szegezte.
- Kaptunk egy ajánlatot arról, hogy a One Direction újra összeállhatna. Nagyot kaszálhatnánk vele, mindenki jól járna. Ez mind szép és jó, csak a szerződési feltételek közt egy kis bökkenő van. Mivel már minden bandatagnak van barátnője, vagy felesége, nekem se ártana egy. Az új menedzserünk pedig összekötötte a kellemest a hasznossal: leszerződött Selena Gomezzel, hogy 1 évig a barátja leszek, a média előtt. A csajnak voltak mostanság ügyei, luxusprostinak titulálták, így kapóra jött neki a dolog.
- Nem hiszem el, hogy ezt tetted - hangom remegett, a sírás határán voltam.
- Várj, még nincs vége. Mivel én nem mentem volna bele ebbe, ezért kitaláltak egy megoldást: amint szabadidőm van, úgymond elszökök hozzád. Mivel a média minden lépésemet követni fogja, igyekszünk a legapróbb lépésekre is figyelni. Dave lakásán fogunk találkozni, aki majd elvisz téged oda, engem pedig a haverjai fognak fuvarozni.
- Kérlek mondd, hogy ez csak egy rossz vicc! Selena lesz a kamu-csajod, még én egyedül fogok várni arra, hogy egyszer-egyszer láthassalak, egy idegen lakásán?!
- Cat, kérlek. 1 év az egész.
- 1 év rohadt sok idő! És mégis a drága menedzseretek miért nem engedte, hogy én legyek a barátnőd a kamerák előtt is?!
- Nem tudom. De kérlek légy megértő.
- Legyek megértő?! Ezt te sem gondoltad komolyan!
- Hidd el, hogy nekem is ugyan olyan rossz lesz, mint neked.
Zayn eltűrte arcomból a kósza tincseket, adott egy puszit a homlokomra, majd szorosan magához húzott.

Sziasztok!
A Selena-s kérdésetekre választ kaptatok! ;) De lesz még meglepetés bőven.
Lehet, hogy egyelőre bonyolult a történet jövője, de igyekszem érthetően és részletesen leírni a dolgokat a továbbiakban.
Köszönöm szépen a 30 feliratkozót.♥
Ennyit akartam csak, remélem tetszett ez a rész.

Tizenharmadik rész'

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok újat... Csak egyszerűen... Nincs időm. Ha meg van, akkor még ahhoz is fáradt vagyok, hogy bekapcsoljam a laptopom.
Őszintén szólva, nem tudom mi lesz a blogjaimmal, ha elkezdődik a suli. Igyekszem majd hetente hozni részeket.
Hamarosan megfog változni a blog címe, mert ez a cím nem fog illeni a jövőbeli történethez. Gondoltam előre szólok, hogy ne érjen titeket meglepetés.


Remegő léptekkel sétáltunk ki a teremből, egyik oldalamon Zaynnel, másikon Joey-val.
- Ez csak egy álom... Egy rossz álom, amiből nemsokára felébredek... - mondogattam magamba.
De nem így lett. Ahogy közeledtünk a házunkhoz, ami üresen, élettelenül állt, rájöttem, hogy ez nem álom, hanem a szín tiszta valóság.
- Szeretnéd ha maradnék éjszakára? - kérdezte Zayn az előszobában.
Bátortalanul bólintottam.
Zayn magához húzott, majd nyomott egy puszit az arcomra.
Míg Joey elfoglalta a fürdőt, kerestem Zaynnek valami ágyneműt.
- Nagy gond lenne, ha... ha nem aludnánk együtt?  - kérdeztem félénken.
- Nem, dehogy - simított végig gyengéden arcomon. - Egyedül akarsz lenni, megértelek. Majd innen vigyázok rád a nappaliból - mosolygott rám.
Annyira édes volt Zayntől, hogy itt marad éjszakára, ráadásul képes a kanapén aludni miattam.
Megágyaztam neki, majd felmentem Joey-hoz.
- Ugye nem baj, hogy itt marad Zayn? - kérdeztem.
- Nem. Ha te boldog vagy, én is - arcára szomorú mosoly húzódott.

02:56.
Ezt mutatta az ágyam mellet lévő óra.
Egy percet sem aludtam...
Megfogtam a takaróm, és benyitottam Joey-hoz.
- Alszol? - kérdeztem.
- Nem - dünnyögte.
- Nem jössz le a nappaliba? - kérdeztem.
- Minek? - kérdezett vissza.
- Hát.. csak gondoltam, hogy ne legyél egyedül, lejöhetnél te is.
- Jó nekem itt... - morogta, s magára húzta a takaróját.
Nem értettem Joey-t... De inkább magára hagytam.
Lebattyogtam a nappaliba, ahol Zayn édesen szuszogott.
Beljebb tuszkoltam a kanapén, és mellé kuporogtam. Egy durcás morgást adott ki magából, majd megdörzsölte szemeit. Hosszú szempillái álmosan rebegtek. Az utca fénye világította meg arcát.
- Hát te? - csodálkozott. Álmos, rekedtes hangja a legaranyosabb dolog volt, amit eddig hallottam.
- Nem tudok aludni - biggyesztettem le ajkaim.
Zayn átkarolta derekam, s magához húzott. Nyomott egy puszit arcomra, majd elnyomta az álom. Kis idő után engem is megnyugtatott közelsége, s mély álomba merültem.

***

Egyedül sétálok a Bradfordi utcákon. Lábaimon magassarkú és szűk nadrág. Hajam tökéletesen áll, sminkem úgy szintén. Egy közeli parkba visznek lábaim. Ismerős alakot pillantok meg az egyik padon. Szakadt, rongyos ruhákban mered maga elé. Lépteim egyre gyorsulnak. Mikor odaérek mellé a fiú megvetően néz fel rám.
- Mit keresel itt, Barbie? - kérdezi durván.
- J-J-Joey! Miért ülsz itt egyedül, így?
- Semmi nem rémlik?! Vagy csak nem akarsz emlékezni?
- Mire kéne emlékezzek? - csodálkoztam.
- Két éve, szüleink halála után itt hagytál. Itt hagytál, egyedül. Elmentél Zaynnel élni a tökéletes életeteket. Hiába kerestelek, mindig elfoglalt voltál. És most idejössz, mint Miss Tökély, hogy az orrom alá dörgöld, hogy milyen jó az életed, ugye? Én pedig rohadjak meg! Tudod hol lakom?! Tudod hol van az otthonom?! Itt! - hangja egyre dühösebb lett. Már-már üvöltött velem. -  Nem volt pénzem fizetni az iskolát, így le sem tudtam érettségizni! Még kukásnak sem vesznek fel! Nézz rám, hogy nézek ki! - szemeiből könnyek törtek elő.
Szavai hallatán teljesen megdöbbentem. Lábaimat elhagyta az erő, térdre zuhantam.
- Ez... Ez nem lehet! Én nem tettem ezt! - zokogtam.
- De Cat, pont te tetted ezt!

- Cat, Cat! Ébredj fel, hahó! - rázogatott Zayn.
Ijedten pattantak ki szemeim. Szívem hevesen vert. Hirtelen felültem, körbenéztem. Légzésem lassult, amint rájöttem, hol vagyok.
- Csak... Csak rosszat álmodtam - ráztam meg a fejem.
Zayn aggódva nézett rám. Eltűrte az arcomba lógó kócos tincseket, majd egy puszit nyomott homlokomra.
- Nyugodj meg, csak egy álom volt - mosolygott bátorítóan.
Reménykedtem, hogy a tegnap este is csak egy álom volt, de mikor elsétáltam anyáék üres szobája előtt, könnyek szöktek a szemembe.
- Jó reggelt - nyitottam be Joey szobájába.
- Jobbat - dörmögte álmosan.
- Jaj Joey, olyan rosszat álmodtam! - bújtam be mellé az ágyba, akárcsak egy kisgyerek. Joey karjaiba fészkeltem magam, s elhadartam az álmom. - Egy pad volt az otthonod, én pedig Zaynnel éltem, és két éve nem találkoztunk és mindenért engem vádoltál!
- Cat, ez csak egy álom volt. Nyugodj meg szépen - mondta kimérten.
- De ugye megígéred, hogy sosem fogsz magamra hagyni? - kérdeztem.
- Soha - mosolygott rám.

Joey szemszöge
Ezt nem hiszem el... Ennél már nem is lehetne rosszabb az életem!
Már rég óta szerelmes vagyok Cat-be, de nem akartam megmondani neki, mert tudom, hogy ez tönkretenné a barátságunkat. Az már csak hab a tortán, hogy ő nem így érez...
Egyszerűen felemészt, hogy itt enyelegnek Zaynnel.
És Cat álma... őszintén szólva, el tudom képzelni, hogy valósággá váljon.

Cat szemszöge
Gyorsan összedobtam valami reggelit a fiúknak, majd felhívtam anya egyik barátnőjét, aki ügyvéd, hogy segítsen elintézni a temetést és a papírokat.
Szerencsére szombat volt, így nem kellet suliba mennünk.
Viszont Zayn ebéd előtt elment, "ügyeket intézni"...
- A szokásos titkolózás - sóhajtottam fel magamban.